Vampirella (1996)

A képregényfilmek reneszánszát éljük, ideje beválogatni a blogba az egyik legjobban sikerült darabot (nem, nem a Spawn-t, akárki akármit mond, az egy kurvajó mozi). Vampirella figurája nálunk ugyan nem túl népszerű, elvileg egy képregénykötet jelent csak meg belőle itthon, amúgy '69 óta publikálják a kalandjait Amerikában. Persze ez nem jelent semmit, a Penge sem jelent meg nálunk sosem, mégis hamar népszerű lett a főszereplésével készült filmsorozat. Hogy a Vampirella miért nem lett nálunk akkora siker mozgókép formájában, az most majd kiderül. Sorolhatnánk az okokat, ráfoghatjuk, hogy csak videókazettán jelent meg az egész földtekén, hogy nem mások bábáskodtak a készítése felett, mint a fosgyáros Jim Wynorski, és a b-horror császára, Roger Corman, de betudható annak is, hogy az egész film, úgy ahogy van, egy hatalmas filléres fos blődli. Sajnos, túl sokan vannak, akik számára ezek bármelyike kizáró tényező, így érthető, hogy nem lett egy kult klasszikus, legalábbis a közönséges halandók körében.
Történetünk nem kevesebb, mint háromezer évvel ezelőtt kezdődik, a Drakulon bolygón. Ezen a csodás planétán nem mások élnek, mint a vámpírok ősei, akik még a bolygó vérfolyóiból táplálkoznak, napjaikat pedig meseszép, hullámpapír, és színes alumínium díszletek között töltik, kicsit emlékeztet a Logan futása giccses színorgiában fürdő városára, csak az nem volt ilyen gagyi. Egy nap véget ér a mennyei harmónia, mert fölbukkan Vlad, a renegát vámpírbűnöző, aki társai vérén élősködik, és amúgy nem más játssza, mint Roger Daltrey, a Who együttes egyik alapítója. Egyelőre még nem kezd el énekelni, mert éppen arra vár, hogy a bolygó kormányzósága kivégezze. Hasonszőrű társai azonban kiszabadítják, ő pedig búcsúzóul nyakon harapja az elnököt, vagy bármi is volt az öreg titulusa. Lánya, Vampirella még épp idejében ér oda, hogy bosszút fogadhasson apja haláláért. Ezután Vladék bepattannak gyönyörűséges rajzolt űrhajójukba (amit nem a film kedvéért készítettek, hanem Wynorski egy korábbi sci-fi szörnyszülöttjéből ollóztak ki spórolás végett), és mi más, mint a Föld felé veszik útjukat, oda is érnek kb. húsz másodperc alatt, tehát elmondható, hogy Drakulon vagy itt bújt el a hold mögött, vagy Elképzelhetetlen sebességgel jöttek, a'la Űrgolyhók (csak ők nem mentek át skótkockás plédbe).

Ugrás a jelenbe (de legalábbis a közeli jövőnkbe), és bájos planétánkra: a neves vámpírvadász-leszármazott, Adam Van Helsing éppen megérkezik a titkos vámpírpusztítók főhadiszállására, ami esetünkben egy használtcikk-kereskedés alagsorában van, és kinézetre nagyon enyhén múlja csak fölül azt a bizonyos lepukkan angyalföldi rendőrőrsöt, ahol nemrég Stólbuci keménykedett a Tűzvonalban c. sorozatban. A lőtér egy légtérben van a laborokkal, és irodákkal, a technikai felszereltség meg kimerül a sok villogó gombban, és képernyőkben. Van Helsing partnerével épp hatalmas felfedezést tesz: egy nemrég a Marsról visszatért űrhajó fotóján gyanús denevértevékenységet észlelnek, ez pedig nem is lehet más, mint ami elhangzik az egyik úriember szájából, miszerint "Vámpírok a világűrből?" Nem tudom, ki hogy van vele, egy ilyen mondat hallatán engem mindig elfog a gyönyörűség.
Mivel a sztori szerint Vladék már régen megérkeztek, ez nyilván Vampirella lehetett, aki potyautasként érkezett hozzánk. Kiderül, hogy tényleg, rögvest szét is gyepál gyönyörű szaténrucijában egy pár utcai rablót, hogy megmentsen egy fiatal geeket, akit véletlenül a képregény kiagyalójának, Forrest Ackermannak hívnak. Hálából az ifjú beizzítja neki óriásdobozos kompjúterét, és kikeresik az egyik gonosz vámpírt, Daxot, akit a hölgy üldöz (hiába no, a mai fejlett technológia, seperc alatt elő lehet keríteni egy háromezer évvel ezelőtt érkezett űrvámpírt).

Az ott egy denevér. Nem is lehet más.

Egy pillanat, kicsit nehezen tölt...

Mi eközben megtudjuk, hogy Vlad és társai afféle ősvámpírok a Földön, ők teremtették az egész fajt, és most épp nagyban nyomják a biznicet az alvámpírokkal. Pont egy olyan jelenetbe csöppenünk bele, ahol Vlad jobbkeze valami rejtélyes összeesküvést tárgyal az alvállalkozójával, mikor lecsap rájuk a vámpírvadász kommandó, hamisítatlan Ultra Super Delta Force Kommandóbázis-stílusban: pár keményarcú tag, fakarókkal(!!!) töltött gépfegyverekkel. Az egyik vámpír úriember annyira meghökken a látványuktól, hogy már azelőtt elkezd vérezni, mielőtt rálőnének, én legalábbis ennek próbálom betudni a jelenetet (a gyermeki önáltatás).

Miközben a komondor kommandó foglyul ejtette Vlad emberét (avagy vámpírját), hősnőnk felkeresi a másik, Dax névre hallgató vámpírszökevényt, és miután megállapítja, hogy békés labortudós lett belőle az idők során, csak azért is a vér nem felejt-alapon bunyóznak egyet, legalábbis ezt a jelenetet annak próbálják beállítani az alkotók, amúgy olyan ribancviadal-feelingje van a dolognak, ha nem lenne pár karaterúgás, simán elmenne a Mónika show "nemajauzsitólvanakölködtakaroggyákurva" tipikus székdobálós epizódjába.

Az epikus közelharc lezárásaként Vampirella kirúgja az ablakon ősellenségét, és mivel ilyenkor a fizika törvénye szerint minden ablakon kirepülő emberi test felnyársalódik a legközelebbi hegyes tárgyra, tőle már nem tudja meg, hol keresse Vladot, de aztán denevérként elrepül a fickó házába, ahol tök véletlenül a falon virít egy Jamie Blood-poszter, és eme neves rocksztár nem más, mint Vlad. Közben a vámpírvadászok válogatott kínzásokkal (meztelenre vetkőztetés, leláncolás, fokhagyma-nyakfüzér, szenteltvizes injekció), szintén ezt az információt szedik ki a foglyul ejtett fickóból. Irány hát Las Vegas, mivel ott turnézik a fővámpír. Ki is szúrja seperc alatt Vampirella, ahogy nagyközönség előtt, műhajjal megpótolva előadja a Bleed for me című számot, ami szerintem borzalmas, de a Who-rajongók biztos kedvelik. A magam részéről jobban csípem azt a bűbájos szintimuzsikát, ami a film alatt hallható végig aláfestésként.

Ezután Vlad a sok gruppi között kiszemeli magának Vampirellát, ami nyilván nem volt nehéz választás, elvégre egyedül ez a hölgy visel piros melltartót és szaténbugyit öltözék gyanánt. Elmennek egyet enyelegni, épp jól nyakonharapnák egymást, amikor megszakítja ezt a perverz előjátékot a vámpírkommandós Van Helsing és csapata. Megvasalják mindkettőjüket, és bezsuppolják a kőkemény bevetési minibuszokba őket. Mielőtt azt hinnénk, egy háromezer éves vámpírt egy sima bilinccsel fogva lehet tartani, Vlad pszihotikus erejével megbabonázza a sofőrt, és egy kurvagáz karambolos jelenet végén épp készül kiontani Van Helsing vérét, de Vampirella megakadályozza, Vlad meg átváltozik rajzolt denevérré, és elszáll. Ilyenkor jön a szokásos szövetkezés, egy kis motelben betömik a lyukakat... a sztoriban tátongókat, természetesen. Vampirella elmeséli, hogy miután Vladék nyomába eredt, űrhajója lezuhant a Marson, és hibernálva feküdt addig, míg az emberek le nem szálltak. Ekkor megbabonázta őket, és az űrsiklóval megérkezett a Földre. Ez olyan hihető sztori, hogy egyből elviszi Van Helsing a hölgyet a bázisukra, és még a titokzatos szuperfegyvert, a napágyút is megmutatja neki. Ez egyébként egy villogó ledekkel felszerelt műanyag csődarab, amibe beletettek egy zseblámpát, de most csak erre volt pénz a költségvetésből.

Velem te ne cicázz, cica!

Vámpírölő szuperfegyver, otthon található konyhai hulladékokból.

Megbeszélnek egy nagyon fontos dolgot is:miszerint Vlad és csapata azért nem bírja a napfényt, meg a többi szarságot, mert háromezer évvel ezelőtt még mások voltak a világűr körülményei (tán nem volt olyan hideg?), és olyan sugárzás érte őket, amitől mutálódtak, és pszeudo-vámpírokká váltak (ezt nem én találtam ki, most mondták a filmben). Vampirellát viszont nem báncsa a napfény, meg a szent dolgok, és vérre sincs szüksége, mert hozott magával szérumot a bolygójáról. Miután ezt kitárgyalták, Van Helsinget foglyul ejtik vámpírdominák, és fogolycserét követelnek, Vlad emberét akarják visszakapni. Erre egy vegasi szeméttelepen kerül sor. Vlad béresei, akik mind előnyben részesítik a bőrcuccokat, és a szado-mazo felszereléseket, átadják Van Helsinget, de kiderül, hogy átbaszás, nem is ő az, hanem egy álruhás vámpír. Ezután mind szépen denevérré válnak, és Vampirellával a nyomukban elszállnak az éjszakába.

Buzi vámpírok, és vérdominák: enyhe szexuális töltet a filmben.

Vlad és vérszomjas bandája a sivatag közepén táborozik, itt szövik világuralmi terveiket, nem is akármilyet, amit Vampirella is kihallgat: arra készülnek, hogy a Föld körül keringő műholdjaik segítségével egy különleges sugárzásnak teszik ki a bolygó légkörét, ami miatt az majd nem engedi át a napfényt, és végre előjöhetnek a vámpírhadseregek (mi ebből nem látunk semmit, mert hadseregre már nem volt pénz, ezért csak pár csuhás vámpír lézeng a bázison). És még mondják, hogy a képregényfilmek egy kaptafára készülnek. Pedig ilyen elborult világuralmi terv még a '66-os Batman: The movie-ban sem volt.

Íme, a globális műhold irányító központ.

Mielőtt megakadályozhatná ezt a szörnyen agyafúrt és eredeti tervet, Vampirellát elfogják, és bevágják Van Helsing mellé. Előtte elveszik a szérumját, és egyértelműsítik, hogy a következő 5-10 percben tuti ki fog törni rajta a vérszomj, szóval készüljön a fickó kinyírására. Persze sejthető, hogy nem fogja az egyetlen pozitív férfi főszereplőt a szemünk láttára kibelezni, ezért értelemszerűen türtőzteti magát, de Van Helsing meggyőzi, hogy hörpöljön nyugodtan a véréből, különben nem tudja elintézni Vladot, tetszenek érteni. Így is lőn. Olyan erotikus extázisban szippantja ki a fickó vérét, hogy épp csak el nem élveznek mindketten. Közben minden vámpír felvette a kaftánját, bőrhacukáját, Vlad is hátára kanyarította azt a bizonyos körgalléros bekecset. Mivel Vampirella üzenetet hagyott a vámpírvadászoknál, ezért úton van a felmentő sereg is. Nagyon kemény brigád érkezik, kettő darab nyitott platós disznószállító furgonnal jönnek, azon nyomban el is kezdenek orrba-szájba lövöldözni a villogó lézerfegyvereikkel. Eközben Vlad úgy sejti, Vampirella a vérszívás után majd közéjük áll, de nem: kemény rúgást visz be a fővámpír ivarszervébe, egyetlen pisztolylövéssel kicsinálja a műholdirányító pultot, és eme iszonyatos kár következtében az összes műhold az űrben törvényszerűen hamuvá válik.

Jó széles térded van, mindkettőt eltrafáltad!

Most, hogy elhárult a világkatasztrófa, lehet nyomatni a leszámolást. Mindenkit lekaróznak, szétlőnek, felrobbantanak, még a napágyút is bevetik, az egyik bőrmellényes ratyivámpírt jól megsugarazzák vele, minek következtében szépen elsercen, mint a gyufafej. Vlad és Vampirella denevérré transzformálnak, és elsuhannak a Hoover-gáthoz. Itt remek üldözéses jelenetet figyelhetünk meg: Vlad szalad kitárt köpenyével, mint egy lipótmezei félhülye, Vampirella meg komótosan kocog utána a folyosókon, tekintve, hogy térdig érő lakkcsizmában elég nehézkes a futás, meg lehet, hogy a fröccsöntött bugyika is kidörzsölhette az intim részeket, ezért kapkodja olyan óvatosan a lábait. Végül aztán csak összecsapnak, a gát tetején hamisítatlan trash-ökölharc bontakozik ki, jól pofán csapkodják egymást, Vampirella megkóstoltatja a csizmája sarkát, Vlad meg jól megtépkedi a loboncát. Elnéznénk ezt még órákig, de sajnos csap fél perc az egész. Ezután Vampirella egy vasrudat hajít Vladba, de az kihúzza. Mivel éppen villámlik, egy pont belecsap a vasba, és lángra lobbantja a gonosz űrvámpírt, akit előrelátón a másodperc törtrésze alatt bevontak tetőtől talpig tűzálló ruhába, nehogy szegény kaszkadőrnek megpörkölődjön a szemöldöke.

Ebben a csizmiben valahogy nem az igazi a lépcsőzés...

Abban a csizmiben úgyse kapsz el!

Végezetül szegény Vlad leszánkázik a gát oldalán a mélybe. Vampirella pedig, miután bosszúját bevégezte, készen áll, hogy tovább harcoljon az éjszaka többi gyermekével. De ez már egy másik történet...
Ennyi lett volna ez a vizuális orgia, tényleg jó szívvel javaslom mindenkinek a megtekintését, mert ez már az a gagyi-vicces kategória, ami ténylegesen szórakoztató is. Akinek pedig nem eléggé khm...kielégítőek Talisa Soto idomai, azoknak itt egy fasza artwork, grátisz.