A Föld után: Apokalipszis (2013)

Figyelem, spoilerveszély!

Mindig öröm tölti el a szívem, mikor látom, hogy nem veszett még ki a magyar filmforgalmazókból a szép, értékes alkotások iránti szeretet, és nagy ritkán megajándékoznak minket egy-egy ilyen kuriózumnak számító finom falattal is. Bizony, az Asylum aktuális (és nem aktuális, de annál népszerűbb) sci-fi blockbustereket meglovagoló vadiúj förmedvénye lakossági forgalomba került, sőt, egyesek azt sutyorogják, hogy ismernek valakit, aki ismer valakit, aki még moziban is jegyet váltott rá. Meg kell mondjam, a film megtekintése után én is szívesen ültem volna végig inkább egy moziszékben, de terebélyes ágyamon fetrengve is kellően élvezetesnek találtam. Na sztorizgassunk.
Mint az a címből is kiderül a hangyányit is jártas filmnézőknek, a magyar fordításnak hála meg aztán végképp nem kell megerőltetni az agyunk, az alap nyúlás ugyebár az After Earth című Smith-családi dráma, amit én perverz módon kedvelek, de volt már olyan, aki ezért meg akart verni. Való igaz, a film nem éppen "elvárásoknak megfelelő" volt, csak hogy finoman fogalmazzak, de nekem valahogy bejött (elbódított a látvány, mint lepkét a lámpafény). Viszont itt most nem ezzel foglalkozunk, hanem az Apocalypse Earth fülbemászó címre hallgató alkotással. Bizony, míg magyar forgalmazónknak relatíve tökmindegy, hogy milyen címet ad neki, lévén, hogy nem köti ezzel kapcsolatban semmi se a kezét, kedvenc Asylumunknak bezony oda kell figyelnie, most már nem adhat olyan címet filmjének, amely túlságosan könnyen kapcsolatba hozható a koppintás tárgyával. Anno volt is gebasz az American Battleshippel, amit aztán Warshipnek kellett keresztelni, nehogy elhalássza a temérdek bevételt a Csatahajó elől (gondolom én). Így aztán maradt az AE, amiből minden hülye leveszi, hogy After Earth, közben meg nem, mert egyrészt Apocalypse Earth, másrészt meg Albert Einstein, ami a filmbeli űrhajó neve, és gyanúsan emlékeztet a szereplők ruháján lévő AE embléma bizonyos alienes filmekre... valami Prometheus is rémlik... Tehát ilyen huncut ez az Asylum.

Mi mással is kezdődhetne eme gyöngyszem, mint egy apokalipszissel, gonosz élienek megrohanták bolygónkat, és most jól ki akarnak picsázni minket. Az emberiség bazi nagy űrhajókon készül elhagyni a planétát, egy ilyet vezet kapitányként a nagy Richard Grieco, akit ugye mindenki szeret a Spionfióka óta, de én jobbat mondok, mert én a Gyilkos Android óta szeretem, ennyi. Sajna kicsit megereszkedett azóta, hiába, Hollywood, és a nagy hajtás kiszipolyozza az embert. Ezért erősítésként megkapja Adrian "Duncan MacLeod" Pault, aki szintén nagypályás filmeken edződött, és itt is hozza a kemény macsó harcigépezet figurát.

Szerepe szerint ő egy katona, akinek az a feladata, hogy biztosítsa a beszállást az emberiség maradékának. Mivel az "ufók már a spájzban vannak", kénytelen pár potyautassal együtt ő is elhagyni a bolygót, aztán irány az Alfa Centauri, de valami gebasz csúszhatott be, mert a hibernálásból arra ébredt szegény, hogy az űrhajó sebesen zuhan valami tökidegen planétára. Lévén "nagyköltségvetésű" filmről van szó, a katasztrófát letudják két másodpercben, a következőkben pár alumíniumhulladék között fetreng a kevés túlélő (ezrek utaztak a hajón, de a lényeg, hogy a potyautasok, Grieco, Paul, és egy Bishop/Data keverékű android élte csak túl, sőt, semmi bajuk sem lett, közben meg úgy szétszóródott a robbanásban a hajó, hogy minimum a fákról kellett volna összeszedni a főhősök darabjait), és egyből belecsöppennek egy durva trash-akciójelenetbe, de olyanba, hogy már ezért megéri megnézni. Rejtélyes láthatatlan predatorok lézerrel aprítanak fura börtönszerkós fickókat, közben fehérre meszelt humanoidok szaladgálnak mindenfelé, és mivel ez egyszerre túl sok információ, egyben megszokott az Asylumtól, hogy ilyeténképpen keltsék fel az érdeklődést a továbbiak iránt, ezért gyorsan összeszedik magukat a túlélők, és Paul vezetésével (ki máséval) bevetik magukat a dzsungelbe, közben egy-két predatort lezúznak, csak hogy tudatosítsák a nézővel:az ufók a rosszfiúk, az emberek meg a jók. Meg kell itt jegyeznem, hogy bár a cgi-al érthető okokból spórol a stúdió, a szép helyszínekkel általában nem szokott, ezért itt is gyönyörű tájképekben lesz részünk, kár, hogy nem természetfilmre fizettünk be, de hát ez van. Hamarosan egy barlangban húzzák meg magukat, ahol végre elhintenek pár információt is nekünk: a börtönruhás emberkék szintén hajótöröttek, évekkel ezelőtt érkeztek a bolygóra, ahol egyből befogták őket kísérleti nyúlnak az élienek, és Griecoék pont a bázisukra tudtak űrhajótörni. Ez egyébként érdekes, mert a becsapódás után furi módon még annyi törmelék sincs, ami egy űrhajót kitenne, nemhogy egy egész bázist is pluszban, de ez legyen x-akta. A lényeg, hogy zuhanás közben véletlenül kiszúrtak egy elhagyott hajót valahol a dzsindzsás közepén, ezért értelemszerűen arra kell majd menniük, ha meg akarnak pattanni. Mivel ideje most már valami óriásszörnyet is látni, a bandukolás során bazi nagy csótányszerű dögökbe botlanak, amiket jól leaprítanak, nem mellékesen sor kerül a film egyik központi jelenetére, összetalálkoznak egy kék...öhm, akarom mondani zöld hölgyeménnyel, aki, mint kiderül, helybéli őslakos. Paul ugye látta az összes hasonló sci-fit, ezért az egyetemes üdvözlést alkalmazza: ad egy csokit a néninek, de az épp csak nem köpi a mellkasára, mint egyes filmekben szokás...

Beindul az ismerkedés, mintahogy Paul is értelemszerűen beindul a hölgy kígyóbőr melltartójára, de sokáig nem lehet bájologni, mert pirinyó cirkálójukon megjelennek az ufók, és jól megbombázzák a megfogyatkozó csapatot. Itt újabb értékes infóval gazdagodunk: a dzsungel talaja erősen rothad, és metánt termel, ezért egy lövéstől begyullad, mint az állat, és elhamvaszt pár jelentéktelen mellékszereplőt. Én ugyan nem értem, hogy akkor miért nem égett már porrá ennyi erővel vagy kétszázszor az erdő, de ez nyilván nem az én eszemhez van kitalálva. Ezután levezetésképp negyedóra ismerkedés a dzsungellel, és lakóival, kiemelten egy zöldbőrű nősténnyel, ebben ugyebár Paul jeleskedik, jól összemelegednek. A többiek ezalatt felütik az Ifjú Mormoták kézikönyvét, és csavart faháncsból, és gallyakból nyilakat készítenek, amik a laikus szemlélő számára is nyilvánvaló, hogy működésképtelenek, de a lényeg, hogy ők örülnek neki. Eddigre egyébként minden trash-rajongó elkezdi hiányolni a gagyi akciókat, ezért muszályból végre rátalálnak a keresett űrhajóra, előtte megmártóznak a folyóban, mert újra elkezdett lőni rájuk az ufóhajó, csak hogy lemorzsolódjon még pár felesleges arc. Megnyugtatásul közlöm, Grieco köszöni,  jól van. Pechükre pont egy óriás varánusz őrzi a hajót, még jó, hogy van a csapatban egy android, akiért nem kár, mármint akit nyilván nem esz meg, ezért pont alkalmas elcsalni a hüllőt.

Ez a roppant agyafúrt ötlet beválik, a kis csapat beveti magát a járműbe, de rejtélyes módon úgy tűnik, mintha a gép már évszázadok óta elhagyatott lenne, nincs kraft az akksijában, na. Értelmesebbek itt már sejthetik, hogy valami sablono... vagyis valami naaaagy titok van a háttérben.
Úgy tűnik, nincs más választás, vissza kell menni a lezuhant űrhajóhoz, és elhozni a telepeket, tuti, hogy még egyben vannak. Ez azért nagy döntés, jól megfontolják némi drámázással körítve. Eközben a gyík visszahozta az androidot, nyilván nem akarta elcsapni a hasát vele. Paul megmutatja, hogy neki egy robot élete is számít, ezért pofán lövi a hüllőt, majd felhasítja egy késsel. Kemény csávó, na. Már eleve ezzel akarta kezdeni, mikor megtalálták a hajót, csak hagyott másokat is érvényesülni. Eme epikus csata után nekiindulnak, de közben eléggé megfogyatkoztak, ezért útba ejtik a zöld csajszi törzsét, hogy hadba hívják őket a gaz ufók ellen. Mivel a legjobban a statisztákon lehet spórolni, ezért egy nyolcfős vadember-törzzsel kell beérnünk, akik először gyanakvóan fogadják őket (nem értem, ki lehet bizalomgerjesztőbb Richard Grieconál és Adrian Paulnál?), de amikor az android háromperces gyorstalpalón bevágja a nyelvüket, és lefordítja nekik az Egyetemes Nagy Harcbahívó Beszédet, egyből szívesen csatlakoznak, még stukkereket is adnak, amiket az évek során az ufóktól zsákmányoltak. Miután összegyűlt egy kemény tíz-tizenöt fős hadsereg, indulhatunk a háborúba. Persze csak azt a pár ufót akarják kinyírni, akiknek a bázisára anno lezuhantak, nem az egész alientársadalom ellen akarnak felvonulni ekkora erővel, csak a miheztartás végett mondom. Lesz is egyből nagy lézercsata, sok futkosással, rohangásznak a láthatatlan idegenek, hullanak a helybéliek, ilyesmik. Grieco nagy nehezen (ércsd: fél perc alatt) rábukkan a tengernyi hulladék közt a lezuhant hajó energiatelepeire, majd mivel már csak a főszereplők maradtak életben, mert ugye mindenki beáldozta az életét az Ügyért cserébe, nagy megpróbáltatások után visszaérnek az elhagyott hajóhoz, és életre keltik. Paul úgy dönt, magával viszi a zöld csajt a Földre, mert jól fog az majd jönni, ha menőzni kell valahol.

Gyengébbek kedvéért: ez egy csata.

Remélem, működni fog... előírásszerűen készítettem.

Ennyi izgalom után már nincs más hátra, mint egy jóféle, eredeti és hatásos végkifejlet. Olyan nagyon nem akarom elspoilerezni az egészet (jókor szólok, már ellőttem az összes poént, illetve egy még hátra van, és mivel nagy genyó vagyok, ezért...), így csak annyi, hogy felszállás után kiderül, hogy valójában  negyven évig voltak úton, mielőtt lezuhantak, de ugye nem véletlenül hívták a hajót Albert Einsteinnek, meg a film címének anagrammája is AE, teccenek érteni, relativitáselmélet, a negyven év az űrben a Földön kicsit több... meglepően érdekes teóriát fejtegetnek egyébként a végén, nem tudom, mennyire van valóságalapja, de én ugye bármit elhiszek, amit egy Richard Grieco kaliberű ember mond, ezért elégedett vagyok a lezárással, igazából mindenre magyarázatot adtak. Aki egy kicsit is magánál volt, amíg olvasta ezt, az úgyis levágja, hogy az elmúlt harmincvalahány év összes sci-fi sablonját belepakolták ebbe a csodába, de ha valakinek kételyei lennének, annak itt van ez, úgyis kidobja a gugli egyből, ha rákeresnek a filmre:

Innentől már nincs más hátra, mint nekiülni, és végignézni ezt a műremeket, már ha rajongasz az efféle cuccokért. Kicsit több gagyi cgi-akcióval, és kevesebb unalmas erdei bóklászással még akár a kiváló szar-minősítést is megadnám ennek a filmnek, de így csak az egyszernézős korrekt szar-kategóriába fér bele.