Lavinacápák (2013)

Ha valaki esetleg nem tudta volna, az Asylum filmjein kívül a SyFy-csatorna előszeretettel ontja magából bármely stúdió óriásdögös trash-förmedvényeit, kedvencük például a szépemlékű Lake Placid (nálunk A szörny címen jött ki, és nagy favoritom) óriáskrokodilja, aminek már négy filmet is szenteltek, de igazából bármilyen óriáspókos-zombis-szupervulkános-robotos-élienes szart bemutatnak, ami tökjó, mert erre is van igény, csak nem kéne néha ennyire túlzásokba esni. Oké, ha már leadtunk vagy két tucat cápás filmet, és ebből egy darab (Sharknado) kivételesen kurva jó lett, akkor plusz-mínusz egy film már igazán nem számít, de ha valaki pont egy ilyen kaliberű szarral kezdi az ismerkedést a műfajjal, hamar elmegy a kedve az egésztől, és nem marad ereje az igazán finom falatokhoz. Merthogy a Homokcápák után a havas sípályákra helyezett Lavinacápák (amiben egynegyedrész Szellemcápa is vegyül, tudom, nagyon beteg) tök gáz lett. Semmi jó poén, minimális bögyös macák, pedighát az előzetesben valami ilyesmit is ígértek, de még az elvárható húszforintos cgi-ra sem volt pénz, ezért az effektek kritikán aluliak, egyedül idiótákból nem volt hiány a filmben, nemhiába mondják, hogy hülyét bármelyik sarkon találni.

A forgatókönyvre nagyon sok szót nem kell vesztegetnünk, elvégre mind tudjuk, milyen film(ek)ről van is szó. Van egy helyszín, van egy-esetleg több-animált szörny, meg vannak a marhák, akiket meg kell enni, majd a végén megmarad kettő-három, aki kinyírja a monsztát. Ennyi. Jelen esetben vannak a tavaszi szünetre a festői síparadicsomba érkező fiatalok, van hó, hegyek, hóhegyek, meg van ugye a szellemcápa. Lehetne élő is, de ez most szellem.
A nyitójelenetben két perc alatt bemutatják, mire számítsunk, emberevésre, meg kéken világító kísértethalakra. Némi friss hó reményében berobbantják a hegyoldalt, ami lavinát indít el, egyben szétcsap pár indián totemet, aminek következtében értelemszerűen gonosz démonok szabadulnak el, foszforeszkáló cápauszonyok képében. Két helybéli suttyót azon melegében le is rántanak a hóba, pont, mint a folyékony halmazállapotú közegben dolgozó kollégáik.
Persze két hulla nem hulla, ezért gyorsan szállítanak nekünk egy csapat szabadidős ifjoncot, szépfiúkat, keményfiúkat, dumbass macákat, nem beszélni angolt-típusú ázsiai csajt, stb. El is kezdik őket szortírozni, találomra-alapon, mivel a filmben nincsenek úgynevezett "főhősök", csak egy rakás megkülönböztethetetlen kretén, ezért ez egy külön érdekesség a filmben, hogy nem tudhatjuk, ki döglik meg legközelebb. Persze azért muszáj egy-két karaktert is szerepeltetni, csak hogy legalább nyomokban emlékeztessen az egész egy filmre. Így aztán van egy darab seriff, aki pénz jobb híján egy sufniban rendezte be főhadiszállását, és a falakra puskákat aggatott, nehogy valaki összetévessze irodáját a takarítós szertárral. Szegényt így sem hagyják érvényesülni, hisz mikor elkezdenek szivárogni az aggódó hozzátartozók, a pénzéhes helybéli tulajok jól elkussoltatják, nehogy betegyen a biznisznek mindenféle cápamesével, merthogy látták már valami filmben, hogy ilyenkor ezt kell tenni. Csak pár elszántabb arc próbál végére járni a havas-cápás támadásoknak, a helybéli vén falubolondja pedig felvilágosítja őket, hogy nem először történik ilyesmi, mivel a hegy elátkozott, és egy démon cápa képében szedi itt rendszeresen áldozatait. Innentől már nagyjából sejthetjük, hogy a film eleji szétrobbantott totemeknek is közük van a dologhoz, majd hihetetlen módon az egyik kretén felvilágosítja a macáját, vele együtt meg minket is, hogy ő már hallott erről a legendáról, miszerint az indiánok anno ilyen cápa-démon megidézésével akarták eltakarítani a hegyről az aranyásókat. Itt aztán ki is merül az "érdekfeszítő és eredeti" történetvezetés, a továbbiakban megy a rohangászás, időnként szétcincálnak egy-két idiótát, ki ne felejtsem, a film elején néhány észlény bula, akik egyébként élvezettel pózolnak bikiniben a mínuszokban is, elvégre tavaszi szünet van, befekszenek egy jacuzziba, és kb. a mozi háromnegyedéig ott is dekkolnak, minimum szivacsosra kellett áznia a bőrüknek, a lényeg, hogy a készítők tudatosítsák bennünk, előbb-utóbb láthatunk egy jacuzzis cápatámadást.

A statisztikák szerint nagyobb eséllyel zuhanunk le repülővel, minthogy megegyen egy cápa. Ez a jacuzzikra nem vonatkozik

A sok fárasztó dumálást, meg szerencsétlenkedést most átugorjuk, így is minimum három órának fogjuk érezni azt a hetven percet, amit a film megtekintése során kell elszenvednünk. Sovány vigasz a fertelmesen debill, és emiatt hangyafasznyit vicces befejezés, mikor egy retkes terepjáró platójával imitálják a Cápa hajót felzabálós jelenetét, ahonnan egyesével rángatják le a túlélőket a cgi-dögök, majd az utolsó utáni pillanatban hihetetlen csavarral az egy darab megmaradt nem beszélni angolt- ázsiai csaj, aki abból kifolyólag, hogy nem beszéli a nyelvet, nem is vesz észre semmit az egész film alatt a történésekből, a hegyen síelgetés közben rábukkan a felborogatott totemekre, rend a lelke mindennek-alapon felállítgatja őket, erre eltűnnek a szellemcápák, nyilván az átok csak akkor aktivizálódik, ha nem porolják le rendszeresen az egyébként pár gallyból összemasnizott fatákolmányokat.
Kurva fárasztó. A "jobb" társfilmekkel ellentétben itt bazi kevés akció van, és bár szórakoztató a hó alól szellemként előugró, majd a friss levegőn megszilárduló ocsmányul animált cápák látványa, az a pár attak nem fogja élvezhetővé tenni ezt a fost, hiába volt olyan csábító az előzetese. Túl sok a felesleges pofázás, és kevés a vicces-akciódús Sharknado-féle zúzás, bár tudjuk, hogy abból a filmből csak egy van (hamarosan kettő, ugye várjuk már a második részt?) Enyhe kárpótlás a befejezés, bár rajtam kívül valószínűleg mindenki gyermeteg baromságnak titulálná. Ráadásul beígértek egy fürdőrucis síversenyt is, amiből nem lett semmi, így egyéb téren sem mondanám kielégítőnek a cuccost. Csak azoknak javaslom, akik már megnézték az összes cápás trasht, és naprakészek akarnak lenni belőlük.