Pár éve akkora bombaként robbant a Paranormal Activity-széria nyitófilmje, hogy nem kellett parafenoménnek lennünk, hogy tudjuk, hamarosan okádni fogja a filmipar a sok found footage-mozit, nehogy véletlenül is hiány legyen a remegő kézikamerás hulladékokból. Mielőtt "elkapcsolnának", gyorsan bevallom, hogy én igenis imádom magát a műfajt, és a PA-filmeket is bírom, legalábbis az első hármat. Sötétben nézve, full kakaó hangerőn keményen odabasz az idegeknek. De a Fűrész óta tudjuk, hogy a rókát nem addig kell nyúzni, amíg le nem jön róla az összes bőr, hanem lehetőség szerint szedjük ízekre, ugráló kötelezzünk a beleivel, végső esetben egyes szerveit sztaniolpapírba csomagolva eladhatjuk fülbevalóként is. Nemes egyszerűséggel, tökmindegy, mekkora szar kerekedik ki a százegyedik epizódból is, a franchise az franchise, avagy egy jó névvel eladható bármi. A PA-filmek negyedik részének irtózatos bukása után viszont a stúdió mégis mintha kapcsolt volna, és úgy döntött, kicsit más irányt vesz a soron következő folytatással, és összedobott nekünk egy spin-offot, magyarán megtartott bizonyos vonatkozásokat/karaktereket az előző filmekből, minden mást kidobott a picsába, és egy teljesen új (és remélhetőleg egyrészes) történetet, afféle mellékszálat kreált. Ez (mármint a spin-off) általában be is válik, ki ne szeretné például a Múmia-sorozatból sarjadzott Skorpiókirályt, vagy szegény Riddick ki tudja, hányféle szálon, és idővonalon elindított történetét, esetleg a (Star Wars-fanok, tessenek figyelni) Harc az Endor bolygónt? Na jó, szóval az esetek többségében a pénzcsinálás előbbre való, mint az, hogy ne tegyünk már nemi erőszakot kedvenc mozinkon, de ez van. Ennél a filmnél konkrétan tökmindegy volt a végére, hogy spin-off, vagy folytatás, akkora agyi anális erőszak volt, hogy még most is sajog a cerebellumom. Essünk túl rajta.
Előrebocsájtom, nem lesz teljesen spoilermentes a kritika, bár mivel ez a film csak pirinyó vonalakban kapcsolódik az előző részekhez, igazából tökmindegy, de mivel ez afféle "csattanós horror", legalábbis annak szánták, ezért eltekintek a teljes elemzéstől. Nagyon bemutatni sem akarom túlzottan a korábbi filmeket, a járatosabbak nyilván emlékeznek, hogy az alapsztori a címnek megfelelően bizonyos parajelenségek megfigyeléséből, és rögzítéséből áll, míg kezdetben egy fiatal pár mindennapjaiba beférkőző gonosz entitás munkálkodását figyelhettük csak, a későbbiekben már egy család, majd amolyan vissza a gyökerekhez-alapon, az eredeti főszereplő gyermekkorának megpróbáltatásait rögzítették azok a bizonyos "talált felvételek". Persze muszáj volt valami kis sztorit is köríteni, mert ami még elegendő volt a Blair Witch Projectben (erdő, kamerarángatás, futkosás, hangok), az nyilván dögunalmas lenne a négy fal között, ezért rögvest kerekítettek boszorkányközösséget, gonosz erőknek felajánlott gyermekeket (itt az első rész főszereplőjéről van szó, aki aztán rendre felbukkan a folytatásokban is), de az alap cuccon mindig csak minimálisat változtattak, maximum az időrendnek megfelelően a kamera technológián machináltak, így a harmadik rész 90'-es években játszódó jelenetei értelemszerűen vhs-feelinget kaptak, a film nagy részénél ott virít a számláló a sarokban. Sajna még a nagyszerű körítés is szarrá kopott négy rész alatt, ezért ugorhatunk ezúttal fejest egy kaliforniai spanyol kisebbségi fiatalság mindennapjaiba, név szerint egy Jesse, és annak totál tróger és gyépés haverja, Hector életébe. Mivel mindketten rohadtul érdekes személyiségek (az első fél órában csak körülbelül ezerötszázszor hangzik el a "dude, man, fuck, shit, és awsome"), ezért mind örülhetünk, hogy videóra rögzítik mindennapjaikat. Ezalatt értem, hogy habár odáig nem jut el a dolog, hogy szarás közben is filmezzenek, de azon kívül mindenhová cipelik azt a vackot, ezért elárulhatom, hogy film száz perce alatt jó néhányszor szeretnénk majd belepörgetni kicsit a cuccba, olyan szinten dögunalomba fullad a sok kamerarángatás, meg hülye duma. Röpke felüdülés, hogy a mexikói tömegszállás egyik lakóját lesz szerencsénk a két suttyóval kikukkolni, aki valamiféle boszorkány lehet a lakók szerint, és mivel mi mind láttuk az előző filmeket, nem nehéz kikövetkeztetni, hogy tagja lehet annak a társaságnak, akinek ezt az egész mizériát köszönhetjük. Miután a szellőzőrendszeren leengedett kamerának köszönhetően bepillanthattunk a banya perverz szokásaiba, sejthető, hogy a két srác eztán azért is folyamatosan szimatolni fog, elvégre kell egy kis izgalom a szobakonyhás hétköznapokba. Meg is lesz az eredmény, a nyanyát nem sokkal később holtan viszik el, ezért teljesen logikus, hogy be kéne törni a lakásába szétnézni (kíváncsi vagyok, minden lakóközösségben ennyire dívik-e a magántulajdon effajta tiszteletben tartása). Negyed óra "kamerával a kezemben haladok előre, mindent összetaperolok, illetve viszem, ami a kezem ügyébe kerül", félelemkeltés nuku, az is igaz, hogy csak fél órája megy a film, hova akarok még rémüldözni.
Innentől végre valami kis misztikum is befigyel, előkerül egy rejtélyes könyv (nem, nem a Necronomicon), meg mindenféle rituális vackok. Mivel rendkívül értelmes, tudásra kiéhezett, és fogékony fiatalokról szól ez a film, nehogy már ne próbáljuk ki a könyvben talált szellemidézéseket. Erre egy templomban kerül sor, megint mászkálnak kicsit a kamerával, bekukkantunk mindenféle sötét helyekre, mintha hallottunk volna valamit, ja, de mégsem. Örülünk, Vincent? Nem, kezdünk unatkozni. Ha tudnánk... Oké, innentől várható, hogy lesz valami következménye ennek a sok baromságnak, a főszereplő srác hamarosan furcsa jelenségeket figyel meg magán, konkrétan lekoppintja az Erő krónikáját, és afféle X-manként funkcionál (ezek borzasztó gáz jelenetek, legszívesebben átugrottam volna őket). De megszaporodnak az előző filmekből, illetve egyéb horrorokból, például a Körből kilopkodott képsorok is. És persze előkerül az Ouija-tábla helyi megfelelője, valami elektromos ketyere, bevallom, nem volt erőm utánajárni, mi is volt valójában, lehet, hogy G.I.Jose-tól vették a piacon, lényeg, hogy ezen keresztül bejelentkezik a ház frissiben beköltözött démona.
Majd kifelejtettem egyik kedvenc horrorfilmes klisémet: természetesen minden amerikai-és esetünkben spanyol kisebbségi, tehát itt eleve adott-családhoz tartozik egy idős bevándorló házvezetőnő (jelen esetben nagyi), aki rendelkezik nem kevés népi hiedelem-ismerettel, illetve profi szinten űz házmegtisztítás. Ezt most is prezentálják, kicsit kínosan sok már az imádkozás, és démonűző rituálé, de ahogy elszabadulnak a gonosz erők, hamarosan a nagyitól is búcsút vehetünk. Nyilván sokaknak feltűnt, hogy eddig nem volt túl csavaros, vagy éppen ijesztő a cucc. Nem kertelek, ez eddig egy nulla, pedig mindjárt vége a filmnek. Van még némi nyomozgatás, hogy ugyan mitől lett ilyen zakkant a gyerek (mert ahogy telik az idő, egyre inkább megszállott és agresszív lesz), helybéli gangsztáktól megtudják, hogy van valami boszorkány-kommuna a városban, találnak pár újságcikket, ahol eltűnt gyerekekről írnak, valami narkós utcagyerek, aki rendszeres látogatója volt a film elején elpatkolt boszorkánynak, kiveti magát az ablakon, de előtte közli a főhőssel, hogy ő is "megszállott" most már. Ilyesmik. Néha, ha lemegy a nap, rohangálnak egy kicsit a sötétben, zajokat, árnyakat filmeznek, időnként valaki beleüvölt a kamerába, ennyi. Aztán a főhős végképp bekattan, leamortizálja a lakást, és meglép.
Mivel már tudják, hol székel a helyi boszorkányközösség, ezért a kamerás hülyegyerek, a srác nővére, vagy kije, bevallom, nem figyeltem, pár drogdílerrel odahajt, hogy aztán végképp megerőszakolják a sorozatot egy totál oda nem illő lövöldözős akciójelenettel, aztán lezárásként jön a kötelező csattanó, ami igazából ötletnek nem rossz, kérdés, hogy logikai szempontból megállja-e a helyét, szerintem nem igazán, de valószínűleg már ebbe is bele lehet magyarázni minden idióta baromságot, mint a Fűrész századik részében, aholis kiderül, hogy nem is Jigsaw áll a háttérben, hanem a Val Kilmer-szindrómás Cary Elwes. Tudom, hogy valójában nem ő, mert láttam párszor a szériát, csak érzékeltetni akartam, hogy bizonyos alkotók annyira nem tudják már hogy totál gallyra vágni az eredetileg baromi jól induló filmsorozatukat, hogy még arra is képesek, hogy egy elhízott másodvonalbeli karaktert berángatnak zárójelenetnek. Én most nem írom le, mi a csattanó, mert aki nem látta az előző négy részt, úgyse fogja vágni, miről van szó, aki meg látta, annak meg nem spoilerezem, ha arra vetemedik, hogy megnézze ezt a hulladékot, had legyen az utolsó három percben egy kis izgalomban része.
Nagyjából ennyi. A konklúzió úgy az egészről az, hogy dögunalmas, klisés, ötlettelen, és főleg nem ijesztő. Rohangálás a sötétben, mindenre rázoomolás, fel-le rángatás, néha egy scaryface. Komolyan, az első részben frászt kaptunk csak attól, hogy valami lehúzta álmukban a takarót a fiatal párról. De elég volt az is, hogy magától megmozdult egy ajtó. Tudom, hogy ezt nem lehet ellőni öt filmben egymás után, de három részen át kimondottan jól ment, aztán kaptunk egy gyakorlatilag nézhetetlen negyedik részt (végül is nézhető volt, ha nem számítjuk, hogy szinte teljes egészében az előző három film jeleneteiből forgatták újra, csak szar kiadásban), meg ezt a sehova sem illő töltelékepizódot. Aki alapból rühelli a kézikamerás horrort, az nyugodt szívvel kerülje, aki meg csipázta az első három részt, esetleg a negyediket is végigszenvedte, az tehet egy próbát, de ne nagyon számítson az eredeti filmek hangulatára. Sőt, jobbat mondok, hagyja mindenki a faszba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése