Zombikert (1989)

Újabb fincsi gyöngyszem a Vertex vhs császárságtól. Nemhiába majdnem egyszerre jelentették meg a Pokol kapujával, nem kevés hasonlóság van a két film között, tán ebben kicsit több kaotikus, összevissza hány baromság követi egymást, míg a Pokol kapuját azért kevés ésszel is fel tudja dolgozni az agyunk. Ez viszont iszonyat kókány munka, valószínűleg még az alkotók sem tudták, mi fog kerekedni a végére, csak forgattak, azt majd meglátjuk (aztán meg:hát, gyerekek, ez már ilyen lett). Szóval nem kis meló lesz összehozni, de azért megpróbálom elemezni a látványt, addig, amíg az elmém természetes önvédelmi reakcióként ki nem törli teljesen.

Nehezen hihető, de magát a lényeget az első tíz percben ledarálják, a töltelék baromságok csak utána következnek. Adva van egy sziget, ahol egy híres bortermelő, Dr. Elson Po munkálkodik, b-kategóriás akciófilmekből szalajtott keményfiúk szolgálatát igénybe véve. A doktor úr valójában csak mellékfoglalkozásként űzi a szőlészetet, valójában ő egy majdhogynem halhatatlan mágusszerűség, aki egy ősi kínai medállal, és valami maja istenséghez intézett imáival (itt már átfedés van, merthogy mi köze a kettőnek egymáshoz) közel került az örök élet titkához. Persze kell más egyéb adalék is a művelethez, pl. emberi vér, amit olyan borral kever, amelyhez élőhalottakkal trágyázott szőlőből nyer (innen a cím). Valami azért még nem smakkol, mert a hatás csak időleges, folyamatosan fogyasztani kell a kikevert matériából, különben visszaöregszik. Természetesen ne valami Umbrella Corporation szintű labormunkát képzeljünk el, egy rész vér, egy rész bor, kis forgács a medálból, ima, összekatymaty, aztán lehet is drinkelni a löttyöt. Kurva látványos ám, én mondom. Kár, hogy fogynak az összetevők, pölö a vér, mert ahhoz ugye ember kell, azt meg le kell akasztani valahonnan, ezért a doktor kiadja magát filmproducernek, és pár állástalan, de azért jó kiállású fiatalt hív meg a szigetére. Itt most kicsit gondban vagyok, mert sok a karakter, akiknek a felének semmi célja nincs, csak ágyútöltelékek, ezért nem tudtam megjegyezni mindet. Van azér a főszereplő jógyerek, Jeremy, ő szintén valami ázsiai származású, amúgy újságíró, aki interjút akar az öreggel. Van egy szőke germán, ő az erősgyerek, harcművész, majd lesz pár fasza jelenete. A többiek cicababák, izomgyurkák, meg van egy díszhomár is, illetve kettő, mert a menedzser, vagy ki, aki összegyűjti őket (mellesleg beépített ember, ő a csempész), na az is ratyi. Oké, van egy főcicababa is, akit majd meg kell menteni a végén, ahogy az lenni szokott.

Szóval elhajókáznak a szigetre, ahol eközben érdekes dolgok történnek. A doki asszonykája félrekamatyol a kertésszel (vagy sofőr, valami karbantartó, na), apuci erre rájön, ezért feleség takarodik lefele a vaultba (pince, ahol a vércsapolásra váró ártatlanokat őrzik), a kandúrt meg Po kedvenc verőembere szarrá gyepálja kemény pörgőrúgások, és csattanó taslik keretében, majd egy fasza jatagánnal kiheréli, végül "Végezz az eunuchal!" parancsra kampó neki.
Mielőtt megérkeznek az illusztris vendégek, Po még lecsekkolj az asszonyt, hogy kényelmesen lóg-e a pincében. Érdemes megfigyelni a vércsapolás metódusát, szintén nagyon szakszerű, és higiénikus, belebasznak egy csövet az áldozat nyakába, azt vagy megmarad, vagy nem. Érdekes módon jól elvannak.

Megjöttek a "színészek", kezdődhet a buli. Előbb mindenki fényesre nyalja Po valagát, mert ő ugye valami nagy híresség ám, aztán ereszd el a hajam. Ez abból áll, hogy jelmezbáloznak, ahol csodák csodájára a ratyik nőnek öltöznek, a többieket nem is akarom részletezni. Mindenki jól becsiccsent, aztán kitántorognak a szőlőskertbe. Ideje volt már, mert azért kéne egy-két zombi is a filmbe szerintem. Az egyik élőholt ki is dugja a fejét a földből a ricsajra, a főcicababa meg felbukik benne, hogy aztán sikoltva elrohanjon, hogy látott egy kutyát!!!, de lehet, hogy koponya volt, elvégre nehéz megkülönböztetni a kettőt.

Ennyi izgalom után levezetésképpen Po kinyíratja buzi embercsempészt, mert már nincs rá szükség, meg egyébként is irritáló figura volt. A többiek meg lefekvéshez készülődnek, előtte az izmos gyerek kap egy akupunktúrás kezelést a dokitól, hogy ellazuljon. Mellékhatásként kanos lesz. Ez egyébként a többiekre is jellemző lesz, többen is szeretnének kufircolni, de nem lesz semmi ilyesmi. Eközben kikászálódnak a zombik a kertben, de a doki mágikus erejével visszaparancsolja őket. Kivéve az egyiküket, aki ökölharcba keveredik az egyik verőemberrel, de alulmarad (gyönyörű jelenet). Itt érdemes kiemelni egy érdekes párbeszédet a doktor, és a csicskása között: "A zombik nyugtalanok, a lelkük hazakívánkozik! Nem, szórj megszentelt földet a sírokra, az majd fogva tartja őket." Tehát itt megint van valami zűrzavaros eszmefuttatás, amiről fogalmunk sem lehet.

 

Ugrás hőseinkre: Po vudu-varázslatai révén az izmos gyerek nyakán tűk jönnek ki, az egyik csaj meg pókokat kezd rókázni, mi meg megint csak nézünk, hogy erre most mi szükség volt. Amúgy nem haltak meg, mert ez ugye csak valami illúzió, de mennek lefele a pincébe. Ezután sok érdekes nem történik,  az eddig háttérbe húzódó újságíró gyerek nyomozgat, rájön, hogy valami sántít Po körül, a doki befűzi a fő csinibabát, rutinos b-horror nézők sejthetik, hogy valami ganéságra készül vele. Az egy darab megmaradt ratyimók talál egy banyát az emeleti szobában, aki jól lezúzza egy karmolással. Később kiderül, hogy a néni Po anyja, akitől elrabolta a medált franc tudja hány száz éve, és most ugye mindketten halhatatlanok. Nagy nehezen végre mindenki lebukik, mert már kurva idegesítő volt ez a csetlés-botlás: az újságíró rábukkan a titokra, meg a banyára, a két megmaradt ifjú, a germán bunyós, meg egy csaj, akiről fogalmam sincs, kicsoda, észreveszik, hogy Po a halhatatlanság-lötty elvonási tüneteként két perc alatt öregszik száz évet, és egy íjat magukhoz véve lemennek a borospincébe, aholis egyszemélyes háborút indít a szőke germán a rosszfiúk ellen, és persze mindenkit lezúz Rambó-stílusban (röpködnek a nyilak, csattannak a pofonok, kardozás, felnyársalás, komolyan, kész akciómozi lesz a végére). Po tudja, hogy szorít az idő, mert már csak negyed óra van hátra a filmből, ezért fellebbenti a fátylat szemünk elől: szeretné feláldozni a fő cicababát, hogy ezzel örök életet nyerjen (ne kérdezze senki, hogy ez hogy jött ki, mert NEM TUDOM). Közben megy a leszámolás, a germán, az ismeretlen csaj, és az újságíró harcba száll a rosszarcúak ellen, Po anyja meg a zombikat hívja harcba:

A végső csata: a zombik haragjukban lezúzzák a  megmaradt verőembereket, a medált kibasszák Po nyakából, így elveszti erejét, szétcincálják a zombik, az anyja megboldogul (ércsd: visszanyeri régi szépségét, majd köddé válik), a cicababát meg kiszabadítják. Csattanó a végére: az újságíró srác, úgy tűnik, kicsit megszállt lett, mert elviszi Po varázskönyvét, az öreg a zárójelenetben felugrik, s az amulettjét keresi.

Mi meg a válaszokat keressük ezekre: hová lettek a csata után a zombik (mert eltűntek), hová lett a buzigyerek, mert ő is eltűnt, nem nyírta ki a banya, hanem elszaladt, és miért nem porlad el a vén hülye, mikor a medálja odalett, plusz még vagy fél tucat kérdés, ami a film során felmerülhetett azokban, akik nem teljesen beállva nézték végig. szóval kaotikus, nehezen emészthető baromság, viszont roppant vicces és szórakoztató. Fogyasztását csak az ilyen filmekhez hasonló tudatmódosító szereken edződött rajongóknak javaslom.