Vampirella (1996)

A képregényfilmek reneszánszát éljük, ideje beválogatni a blogba az egyik legjobban sikerült darabot (nem, nem a Spawn-t, akárki akármit mond, az egy kurvajó mozi). Vampirella figurája nálunk ugyan nem túl népszerű, elvileg egy képregénykötet jelent csak meg belőle itthon, amúgy '69 óta publikálják a kalandjait Amerikában. Persze ez nem jelent semmit, a Penge sem jelent meg nálunk sosem, mégis hamar népszerű lett a főszereplésével készült filmsorozat. Hogy a Vampirella miért nem lett nálunk akkora siker mozgókép formájában, az most majd kiderül. Sorolhatnánk az okokat, ráfoghatjuk, hogy csak videókazettán jelent meg az egész földtekén, hogy nem mások bábáskodtak a készítése felett, mint a fosgyáros Jim Wynorski, és a b-horror császára, Roger Corman, de betudható annak is, hogy az egész film, úgy ahogy van, egy hatalmas filléres fos blődli. Sajnos, túl sokan vannak, akik számára ezek bármelyike kizáró tényező, így érthető, hogy nem lett egy kult klasszikus, legalábbis a közönséges halandók körében.
Történetünk nem kevesebb, mint háromezer évvel ezelőtt kezdődik, a Drakulon bolygón. Ezen a csodás planétán nem mások élnek, mint a vámpírok ősei, akik még a bolygó vérfolyóiból táplálkoznak, napjaikat pedig meseszép, hullámpapír, és színes alumínium díszletek között töltik, kicsit emlékeztet a Logan futása giccses színorgiában fürdő városára, csak az nem volt ilyen gagyi. Egy nap véget ér a mennyei harmónia, mert fölbukkan Vlad, a renegát vámpírbűnöző, aki társai vérén élősködik, és amúgy nem más játssza, mint Roger Daltrey, a Who együttes egyik alapítója. Egyelőre még nem kezd el énekelni, mert éppen arra vár, hogy a bolygó kormányzósága kivégezze. Hasonszőrű társai azonban kiszabadítják, ő pedig búcsúzóul nyakon harapja az elnököt, vagy bármi is volt az öreg titulusa. Lánya, Vampirella még épp idejében ér oda, hogy bosszút fogadhasson apja haláláért. Ezután Vladék bepattannak gyönyörűséges rajzolt űrhajójukba (amit nem a film kedvéért készítettek, hanem Wynorski egy korábbi sci-fi szörnyszülöttjéből ollóztak ki spórolás végett), és mi más, mint a Föld felé veszik útjukat, oda is érnek kb. húsz másodperc alatt, tehát elmondható, hogy Drakulon vagy itt bújt el a hold mögött, vagy Elképzelhetetlen sebességgel jöttek, a'la Űrgolyhók (csak ők nem mentek át skótkockás plédbe).

Ugrás a jelenbe (de legalábbis a közeli jövőnkbe), és bájos planétánkra: a neves vámpírvadász-leszármazott, Adam Van Helsing éppen megérkezik a titkos vámpírpusztítók főhadiszállására, ami esetünkben egy használtcikk-kereskedés alagsorában van, és kinézetre nagyon enyhén múlja csak fölül azt a bizonyos lepukkan angyalföldi rendőrőrsöt, ahol nemrég Stólbuci keménykedett a Tűzvonalban c. sorozatban. A lőtér egy légtérben van a laborokkal, és irodákkal, a technikai felszereltség meg kimerül a sok villogó gombban, és képernyőkben. Van Helsing partnerével épp hatalmas felfedezést tesz: egy nemrég a Marsról visszatért űrhajó fotóján gyanús denevértevékenységet észlelnek, ez pedig nem is lehet más, mint ami elhangzik az egyik úriember szájából, miszerint "Vámpírok a világűrből?" Nem tudom, ki hogy van vele, egy ilyen mondat hallatán engem mindig elfog a gyönyörűség.
Mivel a sztori szerint Vladék már régen megérkeztek, ez nyilván Vampirella lehetett, aki potyautasként érkezett hozzánk. Kiderül, hogy tényleg, rögvest szét is gyepál gyönyörű szaténrucijában egy pár utcai rablót, hogy megmentsen egy fiatal geeket, akit véletlenül a képregény kiagyalójának, Forrest Ackermannak hívnak. Hálából az ifjú beizzítja neki óriásdobozos kompjúterét, és kikeresik az egyik gonosz vámpírt, Daxot, akit a hölgy üldöz (hiába no, a mai fejlett technológia, seperc alatt elő lehet keríteni egy háromezer évvel ezelőtt érkezett űrvámpírt).

Az ott egy denevér. Nem is lehet más.

Egy pillanat, kicsit nehezen tölt...

Mi eközben megtudjuk, hogy Vlad és társai afféle ősvámpírok a Földön, ők teremtették az egész fajt, és most épp nagyban nyomják a biznicet az alvámpírokkal. Pont egy olyan jelenetbe csöppenünk bele, ahol Vlad jobbkeze valami rejtélyes összeesküvést tárgyal az alvállalkozójával, mikor lecsap rájuk a vámpírvadász kommandó, hamisítatlan Ultra Super Delta Force Kommandóbázis-stílusban: pár keményarcú tag, fakarókkal(!!!) töltött gépfegyverekkel. Az egyik vámpír úriember annyira meghökken a látványuktól, hogy már azelőtt elkezd vérezni, mielőtt rálőnének, én legalábbis ennek próbálom betudni a jelenetet (a gyermeki önáltatás).

Miközben a komondor kommandó foglyul ejtette Vlad emberét (avagy vámpírját), hősnőnk felkeresi a másik, Dax névre hallgató vámpírszökevényt, és miután megállapítja, hogy békés labortudós lett belőle az idők során, csak azért is a vér nem felejt-alapon bunyóznak egyet, legalábbis ezt a jelenetet annak próbálják beállítani az alkotók, amúgy olyan ribancviadal-feelingje van a dolognak, ha nem lenne pár karaterúgás, simán elmenne a Mónika show "nemajauzsitólvanakölködtakaroggyákurva" tipikus székdobálós epizódjába.

Az epikus közelharc lezárásaként Vampirella kirúgja az ablakon ősellenségét, és mivel ilyenkor a fizika törvénye szerint minden ablakon kirepülő emberi test felnyársalódik a legközelebbi hegyes tárgyra, tőle már nem tudja meg, hol keresse Vladot, de aztán denevérként elrepül a fickó házába, ahol tök véletlenül a falon virít egy Jamie Blood-poszter, és eme neves rocksztár nem más, mint Vlad. Közben a vámpírvadászok válogatott kínzásokkal (meztelenre vetkőztetés, leláncolás, fokhagyma-nyakfüzér, szenteltvizes injekció), szintén ezt az információt szedik ki a foglyul ejtett fickóból. Irány hát Las Vegas, mivel ott turnézik a fővámpír. Ki is szúrja seperc alatt Vampirella, ahogy nagyközönség előtt, műhajjal megpótolva előadja a Bleed for me című számot, ami szerintem borzalmas, de a Who-rajongók biztos kedvelik. A magam részéről jobban csípem azt a bűbájos szintimuzsikát, ami a film alatt hallható végig aláfestésként.

Ezután Vlad a sok gruppi között kiszemeli magának Vampirellát, ami nyilván nem volt nehéz választás, elvégre egyedül ez a hölgy visel piros melltartót és szaténbugyit öltözék gyanánt. Elmennek egyet enyelegni, épp jól nyakonharapnák egymást, amikor megszakítja ezt a perverz előjátékot a vámpírkommandós Van Helsing és csapata. Megvasalják mindkettőjüket, és bezsuppolják a kőkemény bevetési minibuszokba őket. Mielőtt azt hinnénk, egy háromezer éves vámpírt egy sima bilinccsel fogva lehet tartani, Vlad pszihotikus erejével megbabonázza a sofőrt, és egy kurvagáz karambolos jelenet végén épp készül kiontani Van Helsing vérét, de Vampirella megakadályozza, Vlad meg átváltozik rajzolt denevérré, és elszáll. Ilyenkor jön a szokásos szövetkezés, egy kis motelben betömik a lyukakat... a sztoriban tátongókat, természetesen. Vampirella elmeséli, hogy miután Vladék nyomába eredt, űrhajója lezuhant a Marson, és hibernálva feküdt addig, míg az emberek le nem szálltak. Ekkor megbabonázta őket, és az űrsiklóval megérkezett a Földre. Ez olyan hihető sztori, hogy egyből elviszi Van Helsing a hölgyet a bázisukra, és még a titokzatos szuperfegyvert, a napágyút is megmutatja neki. Ez egyébként egy villogó ledekkel felszerelt műanyag csődarab, amibe beletettek egy zseblámpát, de most csak erre volt pénz a költségvetésből.

Velem te ne cicázz, cica!

Vámpírölő szuperfegyver, otthon található konyhai hulladékokból.

Megbeszélnek egy nagyon fontos dolgot is:miszerint Vlad és csapata azért nem bírja a napfényt, meg a többi szarságot, mert háromezer évvel ezelőtt még mások voltak a világűr körülményei (tán nem volt olyan hideg?), és olyan sugárzás érte őket, amitől mutálódtak, és pszeudo-vámpírokká váltak (ezt nem én találtam ki, most mondták a filmben). Vampirellát viszont nem báncsa a napfény, meg a szent dolgok, és vérre sincs szüksége, mert hozott magával szérumot a bolygójáról. Miután ezt kitárgyalták, Van Helsinget foglyul ejtik vámpírdominák, és fogolycserét követelnek, Vlad emberét akarják visszakapni. Erre egy vegasi szeméttelepen kerül sor. Vlad béresei, akik mind előnyben részesítik a bőrcuccokat, és a szado-mazo felszereléseket, átadják Van Helsinget, de kiderül, hogy átbaszás, nem is ő az, hanem egy álruhás vámpír. Ezután mind szépen denevérré válnak, és Vampirellával a nyomukban elszállnak az éjszakába.

Buzi vámpírok, és vérdominák: enyhe szexuális töltet a filmben.

Vlad és vérszomjas bandája a sivatag közepén táborozik, itt szövik világuralmi terveiket, nem is akármilyet, amit Vampirella is kihallgat: arra készülnek, hogy a Föld körül keringő műholdjaik segítségével egy különleges sugárzásnak teszik ki a bolygó légkörét, ami miatt az majd nem engedi át a napfényt, és végre előjöhetnek a vámpírhadseregek (mi ebből nem látunk semmit, mert hadseregre már nem volt pénz, ezért csak pár csuhás vámpír lézeng a bázison). És még mondják, hogy a képregényfilmek egy kaptafára készülnek. Pedig ilyen elborult világuralmi terv még a '66-os Batman: The movie-ban sem volt.

Íme, a globális műhold irányító központ.

Mielőtt megakadályozhatná ezt a szörnyen agyafúrt és eredeti tervet, Vampirellát elfogják, és bevágják Van Helsing mellé. Előtte elveszik a szérumját, és egyértelműsítik, hogy a következő 5-10 percben tuti ki fog törni rajta a vérszomj, szóval készüljön a fickó kinyírására. Persze sejthető, hogy nem fogja az egyetlen pozitív férfi főszereplőt a szemünk láttára kibelezni, ezért értelemszerűen türtőzteti magát, de Van Helsing meggyőzi, hogy hörpöljön nyugodtan a véréből, különben nem tudja elintézni Vladot, tetszenek érteni. Így is lőn. Olyan erotikus extázisban szippantja ki a fickó vérét, hogy épp csak el nem élveznek mindketten. Közben minden vámpír felvette a kaftánját, bőrhacukáját, Vlad is hátára kanyarította azt a bizonyos körgalléros bekecset. Mivel Vampirella üzenetet hagyott a vámpírvadászoknál, ezért úton van a felmentő sereg is. Nagyon kemény brigád érkezik, kettő darab nyitott platós disznószállító furgonnal jönnek, azon nyomban el is kezdenek orrba-szájba lövöldözni a villogó lézerfegyvereikkel. Eközben Vlad úgy sejti, Vampirella a vérszívás után majd közéjük áll, de nem: kemény rúgást visz be a fővámpír ivarszervébe, egyetlen pisztolylövéssel kicsinálja a műholdirányító pultot, és eme iszonyatos kár következtében az összes műhold az űrben törvényszerűen hamuvá válik.

Jó széles térded van, mindkettőt eltrafáltad!

Most, hogy elhárult a világkatasztrófa, lehet nyomatni a leszámolást. Mindenkit lekaróznak, szétlőnek, felrobbantanak, még a napágyút is bevetik, az egyik bőrmellényes ratyivámpírt jól megsugarazzák vele, minek következtében szépen elsercen, mint a gyufafej. Vlad és Vampirella denevérré transzformálnak, és elsuhannak a Hoover-gáthoz. Itt remek üldözéses jelenetet figyelhetünk meg: Vlad szalad kitárt köpenyével, mint egy lipótmezei félhülye, Vampirella meg komótosan kocog utána a folyosókon, tekintve, hogy térdig érő lakkcsizmában elég nehézkes a futás, meg lehet, hogy a fröccsöntött bugyika is kidörzsölhette az intim részeket, ezért kapkodja olyan óvatosan a lábait. Végül aztán csak összecsapnak, a gát tetején hamisítatlan trash-ökölharc bontakozik ki, jól pofán csapkodják egymást, Vampirella megkóstoltatja a csizmája sarkát, Vlad meg jól megtépkedi a loboncát. Elnéznénk ezt még órákig, de sajnos csap fél perc az egész. Ezután Vampirella egy vasrudat hajít Vladba, de az kihúzza. Mivel éppen villámlik, egy pont belecsap a vasba, és lángra lobbantja a gonosz űrvámpírt, akit előrelátón a másodperc törtrésze alatt bevontak tetőtől talpig tűzálló ruhába, nehogy szegény kaszkadőrnek megpörkölődjön a szemöldöke.

Ebben a csizmiben valahogy nem az igazi a lépcsőzés...

Abban a csizmiben úgyse kapsz el!

Végezetül szegény Vlad leszánkázik a gát oldalán a mélybe. Vampirella pedig, miután bosszúját bevégezte, készen áll, hogy tovább harcoljon az éjszaka többi gyermekével. De ez már egy másik történet...
Ennyi lett volna ez a vizuális orgia, tényleg jó szívvel javaslom mindenkinek a megtekintését, mert ez már az a gagyi-vicces kategória, ami ténylegesen szórakoztató is. Akinek pedig nem eléggé khm...kielégítőek Talisa Soto idomai, azoknak itt egy fasza artwork, grátisz.

Ballistic:Robbanásig feltöltve (2002)

Méltatlanul elfeledett alkotás, pedig bizonyos szempontból igazi kuriózum. Ugyanis azon kevés 21.századi full b-kategóriás akciófilmek egyike, amelyekre (nagyjából) A-kategóriás színészeket sikerült leszerződtetni, és -az alkotók legalábbis ezt szerették volna- kicsike odafigyeléssel, és némi kreativitással még akár jól is elsülhetett volna a cucc. No nem lett volna valami korszakalkotó, Die Hard-szintű klasszikus akkor sem, maximum beállt volna a sorba a többi egyszernézős hollywoodi klisétengerből kreált akciófilmekhez (pl. Emmerich übergáz zászlólengetős fosadéka, Az elnök végveszélyben). Sajnos azonban valami nagyon elbaszódott, mert egy zavaros, gyakorlatilag egyetlen olyan jelenettel sem rendelkező, amit már nem koptattak agyon, középszerű filmpluszos moslék lett belőle. Egyes jelenetekről ordít, hogy ezt még az alkotók sem gondolhatták komolyan, máshol meg a pénzhiány üvölt, néhol meg az ember hülyét kap a sok felesleges arcoskodástól/keménykedéstől (és itt nem a Feláldozhatók-féle arcoskodásról beszélek, mert az ott jól áll, itt viszont szánalmas, főleg Banderas-tól). Ebben az esetben eltekintek a részletes, időrendbeli elemzéstől, mert a film azzal próbálja élvezhetővé tenni a sok klisés baromságot, hogy kurva rejtélyes szálakat próbál beleerőszakolni a forgatókönyvbe, így nem egyszer csak a film végén jövünk rá, hogy most mi is van. Ez van, a hol beválik, de ez esetben csak még jobban lehúzza a cuccot a budin.
Tehát: mint az a filmplakát is sugallja, van két extrakemény szuperügynök, a rejtélyes Sever (Lucy Liu), és a megkeseredett, de azért még "belevaló" Ecks (Antonio Banderas). Ahogy az angol cím is beleerőlteti a szánkba -Ecks vs. Sever-, ők ketten jól ellenfelek lesznek, de irtózatos csavarral majd összefognak. Közös ellenségük, a volt titkosügynök, jelenleg nagyra törő szupergonosz, Robert Gant. Annak idején mindketten Gant-nek dolgoztak, érdekes módon nem tudtak egymásról, mondjuk én sem ismerek mindenkit névről a cégnél, de azért az arcokat képes vagyok megjegyezni. És ahogy lenni szokott, mindkettejüket elárulja/ki akarja nyírni Gant. Liu-nak a gyerekét öli meg, aki ezután afféle illegalitásba vonult szuperügynök lesz, Banderasnak meg a feleségét, legalábbis elhiteti vele. Évekkel később Gant James Bond-filmeket megszégyenítő akcióba kezd: beépített titkosügynökei segítségével ellop egy szuper nanorobotot, amit ha bejuttatnak egy delikvensbe, az szépen kinyírja nyom nélkül. Érdekes nagyon, kár hogy egy elcsépelt, gyermeteg baromság, ennél még a  szokásos tömegpusztító fegyver is jobb, bár szvsz nálam az ilyen idiótaságok csak emelik a filmek színvonalát, de én ugye perverz vagyok, szóval az én véleményem nem mindig mérvadó. Na tehát, ekkor keveredik bele a történetbe Ecks, és Sever, ugyanis Lucy Liu karaktere egy baszott kemény utcai támadásban elrabolja Gant fiát, a film közepe táján meg is tudjuk, miért: a gyerekben csempészték be a nanorobotot. Persze egy jó apa nem csinál ilyet (habár a segélyért manapság egyesek mindenre képesek), ezért elárulom: Banderas felesége nem halt meg, hanem Gant házi asszonykája lett (ő meg Antonióról hiszi azt, hogy halott), és valójában Ecksé a gyerek.

Miután megvolt a gyerekrablás, riasztják Banderas-t, aki épp melankóliában van felesége évekkel ezelőtti távozása miatt, de jól felcsigázzák a titkosügynökök, mert beadják neki, hogy tudják, ki ölte meg az asszonyt. Egy röpke bunyózás után be is száll az akcióba, kevesebb rábeszélés kellett neki, mint Bronsonnak a Hét mesterlövészben ("Húsz dollár? Manapság az sok pénz.").

Nem érted, hogy kiszálltam?! Na jó, benne vagyok.

Mivel stáblista nélkül kb. nyolcvan perc a film, ezért nem lehet tökörészni. előkerül egy térfigyelő kamera, így csutkára mindenki tudja már, hogy Lucy Liu rabolta el a kölyköt, és nyomába ered Banderas is, meg a korrupt titkosügynökök is. Vezetőjük egyébként az a Ray Park, aki Darth Maul volt a Baljós árnyakban, nem mellesleg kétszeres fekete öves Wushu-bajnok, '95-ben második lett a világbajnokságon, vagyis sejthető, hogy fog majd egyet bunyózni Liu-val. Jó nagy batár állat egyébként, csak úgy feszül rajta a garbó, az összképet csak az öcsifrizura rontja, ami köztudottan félúton van a pávaséró felé, amit meg ugye...hát na, csak azok hordanak 15 éves kor felett, akik nincsenek egészen tisztában szexuális orientációjukkal. Azért nyugi, még messze nem buzis Park karaktere, még a fülbevaló ellenére sem.
Severt egy plázában szúrják ki, egyből odasereglik egy tucat jól kiképzett kommandós, hogy összehozzanak egy kurva gáz, Chuck Norris fénykorát idéző utcai harcot (szanaszét lőnek mindent, de Liu egymaga szarrá veri az egész bagázst, és mivel valami oknál fogva egyetlen ember elfogására valaki egy páncélkocsit is odarendelt, felpattan rá, és jól megszórja a maradék rosszfiút.). Tény, hogy nem spóroltak a géppisztoly ropogással, de azon túl, hogy mindenki lő mindenkire, kb. mintha Arnie Komandója elevenedett volna meg, szóval lett volna még mit dolgozni ezen a jeleneten.

Erre a faszájos tűzharcra már odakeveredik a rendőrség is, Banderassal együtt, aki persze nyomába ered a kemény csajnak, és egy jóféle autós üldözés után közelharcolnak egyet, de hogy véletlenül se derüljön ki, melyikük az erősebb, jól közéjük lövetnek, és Liu megpucol. Ezután szusszanunk egy kicsit, mert erre a hiperlátványos akciójelenetre el lett baszva a fél költségvetés, ezért picit vissza kell venni. Nyomozgatnak, Banderas kideríti, kicsoda valójában Liu, aztán a korrupt titkosügynökök rákoppintanak az orrára, hogy bízza rájuk az ügyet, még rabosítják is, kimondottan az ő szerény személyének fenntartanak egy egész rabszállító buszt, amit Liu egy híd tetejéről kilő egy bazukával. Mivel minden rabszállítón a kötelező felszerelés része egy gránátvető, Banderas lazán leakasztja a falról, felugrik a kipörgő busz tetejére, és megsorozza vele Liut. Ezután levezetésképp nyomatnak egy motoros üldözést, ami után Banderas taknyol egy orbitálisat, de meg sem kottyan neki. Liu meg szövetséget ajánlva (odaadja a földön fetrengő Banderasnak a fegyverét, hogy lője le, ha akarja, nem tudom, mi lenne, ha az ilyen jeleneteknél szövetkezés helyett jól ledurrantja a másikat az ember?), elárulja neki a felesége lelőhelyét. Itt jön az a sok rejtélyes szál elvarrása, amit én már az elején ellőttem, kiderül, hogy ki kicsoda valójában.

Jobb, ha ezt a profikra bízza, fater.

Itt én vagyok a profi, ecsém.

Meglesz a nagy összeborulás, Liu elvezeti Banderast és nejét a rejtekhelyére, ahová természetesen követik őket helikopteren, ezért csak idő kérdése, hogy megjelenjenek a rosszfiúk, a végső ütközetre. Gyorsan biztonságba helyezik az asszonyt, és a gyereket, mert ami jön, az nem az ő szemüknek való.
Mivel Liu bázisa pont egy vonatállomás/rakpart, ezért ideális terep a klasszikus "robbantsunk nyugodtan szarrá mindent, mert úgysem kár érte" jelenetekhez. Ennek megfelelően az összes vagont aláaknázzák, így mikor megjönnek a kommandósok, a kétszemélyes igazságosztó csapat könnyedén leszámol velük. Személyes kedvenceim azok a jelenetek, amikor a jól kiképzett elit egységek osonnak a sínek között, aztán vagy Banderas, vagy Liu ugrik elő valahonnan, a kommandósok meg a jól bevált Rambo-filmekhez hűen csak állnak, azt néznek, mikor szarrá lövik őket.

Miután mindenkit módszeresen szétlőttek/rárobbantották a fél vasútállomást, elkerülhetetlen szembenézni a főellenségekkel. Mint azt írtam, Ray Park nem kispályás, így prezentál nekünk Liuval egy király késpárbajt, kemény pörgőrúgásokkal, és szaltókkal körítve. Azért ne tévesszen meg minket, hogy Park kétszer akkora, mint a csaj, a vállain hárman is kényelmesen elüldögélhetnek, és a rúgásai valószínűleg eléggé koponyaroncsolóak lehetnek. Miután kellően kifulladtak mindketten, Liu hirtelen megacélosodik, és egykettőre kitöri Park nyakát, ahogy az az Egyenlőtlen élethalál harcok Nagykönyvében is le van fektetve.

Innen már nem sok van hátra, beballag Gant, mint aki le sem szarja, hogy az összes emberét kinyírták, a gyerek és az asszony is biztonságban van, és még az a két szuperügynök is életben van, tök lazán odasétál a gyerekhez, hogy kiszedhesse belőle a nanorobotot. Itt most befigyel egy csuma reális, mindenféle hollywoodi tudományos-fantasztikus alsó kategóriás baromságot nélkülöző jelenet: Liu már kiszedte a robotot a gyerekből, és beletöltötte egy pisztolyba, amivel szépen meglőtte Gantet, és a véráramba jutott mikroszkopikus gépizé kinyírja a fickót. Hatásos, minden felesleges körítéstől mentes lezárás.

"-Találkozunk még? "- Ha szükséged lesz rám, megtalálsz."

Búcsújelenet, mindenki boldog, kivéve valószínűleg Liu-t, mert a halott gyerekét ugye nem kaphatja vissza, de legalább Banderas családi élete helyreállt. Még kicsit bólogatnak, meg hümmögnek a lemenő (vagy felkelő, esetleg délutáni) nap fényében, aztán Liu huss, eltűnik, mint nindzsa a ködben.
Hát, ezt is végigszenvedtük. Ha valakit nem zavarnak a totál összezagyvált, kidolgozatlan, és összecsapott akciójelenetek, ne adj' isten még kedveli is a felesleges izmozást, meg az olcsó tűzijátékot, az nyugodtan üsse fel a tv újságot, valamelyik csatornán tuti menni fog a huszonegyhuszas idősávban. Jó'cakát.

Piton (2000)

Hihetetlen, hogy bár az Asylum jár élen a gagyi szörnyállatos filmek készítésében, mégsem ők produkálták ezt az etalonnak számító művet, hanem egy bizonyos UFO produkciós vállalat, ami kevésbé nagy elánnal, de legalább akkora szarokat ont magából, mint az Asylum. Specialitásuk az óriáskígyós-óriáscápás filmek, kommandósok versus földönkívüliek, és a filmplusz szupermozi világvége katasztrófafilmek, természetesen a lehető legborzalmasabb cgi-vel, amit majd ennél a filmnél is megtapasztalhatunk. Nagy titkot nem árulok el, hogy egy kaptafára készült az összes hasonló borzalommal, vagyis elszabadul valami génmutáns óriásdög, jönnek a kommandósok, meg a kötelező elhivatott/megszállott tudós, és ami nekik természetesen nem sikerül, az majd összejön a helybéli idiótákból verbuvált csapatnak.
Korszakalkotó nyitójelenet, egyben kötelező kelléke minden zs-kategóriás horrornak: egy titkos katonai repülőgép kemény kétfős személyzete nem tud nyugton maradni, és belekukkant a szigorúan tiltott rakományba, egy falécekből tákolt ládába, és az egy darab elmozdított léc egyenes következményeként a benne rejlő óriáskígyó a farkával lazán kirúgja a gép oldalát (a faládával ez nem ment volna), majd szépen becsapódnak egy idilli vidéki városka határában.

Értelemszerűen az iszonyatos kataklizma következtében a kígyónak semmi baja sem lesz, különben nem tudná becserkészni első áldozatait: egy az erdőben kempingező takaros leszbi párocskát, akik épp egymás porcicáját nyalják, de hamarosan lecsap rájuk valami hosszú, vastag és síkos...
Főcím, mialatt megismerhetjük a helyi jófiút, és leendő ami-a-hadseregnek-nem-sikerült-az-majd-nekem-fog kígyóvadász srácot, aki bringájával lekoccolja a városi tekszaszréndzsör (mellékállásban karateharcos) William Zabka szolgálati járművét, aki ezért jól rápirít. Sokáig nem tartják fel egymást, mert a főhősnek mennie kell pancsolni a közeli tóba retardált haverjával és a csajaikkal, a zsarukat meg hívja a kötelesség, mivel előkerült az, ami az egyik leszbosziból megmaradt.

A látszat azt sugallja, hogy valami savval maratták szét a hullát, a fősrác meg egy vegyi üzemben dolgozik, ezért meg is van az első gyanúsított. Azért nagyon nem kell félnie, mert csak Zabka az a gárdából, akinek feltehetőleg nincs semmi agyi elváltozása, mindenki más az őrsön enyhébb/erősebb szellemi zavarban szenved. Mivel a fullba nyomott kreténség is csak egy ideig vicces, ezért izgis változatosságként bemutatják a Robert Englund alakította tudóst, aki elmeséli, hogy nem akármilyen kígyó szabadult el, hanem egy különleges keverék, mégpedig, idézem, "egy nagyon nagy kígyó". Nem véletlenül hanyagolta  a tudományos zsargont, ugyanis a kirendelt zsoldosok vezetőjének, Casper Van Diennek tartott eligazítást, ő meg ugye az a sablontípus, akinek nem kellenek a nagy szavak, csak mondják meg, mit kell kinyírni, azt kész. Mi meg tökre kielégületlenek vagyunk, mert az elmúlt fél órában már töményen kaptunk keménységet, meg kreténséget, csak kígyót nem láttunk még. Szerencsére észbe kaphattak a készítők, és végre premier plánban prezentálják a cgi-borzadályt. Egy városi tuskó ingatlanügynök épp az aktuális cicababáját akarja megdöfködni, mikor rajtuk üt a rémség, mégpedig ez:

Hát ez meg hogy jött be?! Zárva volt az ajtó!

A lény itt most savat köp.

Bizony, ez egy nagyon univerzálisra kifejlesztett példány: kiválóan tud embert lefejezni a farka egyetlen suhintásával, és még savat is tud öklendezni. Nem mellesleg golyóálló, villámsebesen suhan, és persze a legintelligensebb az egész stábból. Jó lesz igyekeznie Caspernek, és elit kommandójának, mert ennek így nem lesz happy end a vége. Szegény főhősünk meg pont a tetthelyre keveredik, mert a haverjának kell elhoznia valamit abból a házból, és még épp vethet egy pillantást a kígyóra. Ezután már végképp gyanús lesz, és bár jobb helyeken az ilyet rögtön rabosítják, a seriff csak bezáratja a srác vegyi üzemét, hátha akkor nem savaznak le több ártatlan helybéli polgárt. A kígyómesét meg persze senki nem hiszi el (a cápát sem hitték, pedig...). Aztán ennyi szédítő látványelem után levezetésképpen Zabka és a srác bunyóznak egyet, mert a gyerek Zabka volt nőjével kavar, de a kurva kemény fight után mégiscsak összebratyiznak. Közben megjönnek a szuperkemény zsoldosok, és megpróbálják beadni a seriffnek, hogy csak valami pszihopata gyilkos garázdálkodik errefelé, és majd ők megoldják a problémát. Tök jó, hogy egész véletlenül van a város határában egy elrejtett katonai bunker, ahol felszerelkezhetnek. Itt jön az a kötelező jelenet, amikor Englund megpróbálja rábeszélni a katonákat, hogy hagyják életben a dögöt, mert tudományos szempontól satöbbi satöbbi, a főkommandós Casper Van Dien meg azért se, mert kurvára ki kell nyírni, satöbbi satöbbi. Epikus harci jelenet következik: a katonák látványosan lövik a semmit, röpködnek a golyók a vakvilágba, durrannak az aknavetők, de senki nem lát semmit. Mint kiderül, sikeresen szétlőttek egy kb. fél méter hosszúságú kígyóbőrt, rejtély, hogyan téveszthették össze a kamion nagyságú kígyóval. Englund vihog, Dien meg pipa. Rájönnek, hogy csapdába csalta őket a kígyó, de már késő: szépen egyenként levadássza őket a szörny, mert ezek olyan jól képzett, fegyelmezett harcosok, hogy mihelyst az egyiküket lerántják a susnyásba, egyből szétszaladnak, mint illegális határátlépők a reflektorfényben. Szegény Dient is felnyársalja a faszá... vagyis a farkával, de Englundot nem bántja, mert ő mozdulatlan maradt, ahogy azt tyrannosausur-támadás esetén is tanácsolják a szakkönyvek.

Maradjon mozdulatlan!

Ha nekem pisztoly van a kezemben, akkor használni is fogom...

Amúgy innentől csutka akció az egész, nemhiába ez az egyik legizgalmasabb kígyós fos az Anakonda óta. A főhős srác haverját a házikójukban benyeli a kígyó, a nője még éppen egérutat nyer. Útközben ütközik a főhőssel, és annak csajával, és együtt menekülnek tovább a szörny elől. A zsaruk eközben vagy az autójukban alszanak, vagy már megették őket. Az ifjúság futkosás közben ráakad a bunkerra (minden kisváros mellé építeni kéne egy ilyet, sosem lehet tudni, mikor ér minket kígyótámadás), és lemenekülnek. Englund pont odalent gubbaszt, együtt kifundálják, hogy becsalják a kígyót, és jól rárobbantják az egész kócerájt. Rutinosak már sejthetik, hogy ez így túl eccerű, meg hol itt az epikus leszámolás, szóval nem fog beválni. Hát nem hát, pedig szegény Freddy Kruger feláldozza magát, hogy működésbe hozza a bombát, de lófasz, meg se kottyan a dögnek. Mivel közben felbukkan Zabka is, ezért vele fuvarozzák el magukat a városi vegyi üzembe, hisz tök logikus, hogyha nemtomhány kiló robbanószer nem szaggatta szét a kígyót, majd jól belecsalják az egyik savas kádba, az tuti hogy kicsinálja. Én mondom, elképesztő túlélési trükköket tudnak ezek a kisvárosi átlagjóskák, nekem ziher, hogy eszembe nem jutna ilyesmi.

Fussatok, bolondok!

Hogyan rombold le a hegyoldalt, 17.fejezet.

 A szokásos végső ütközet a vegyi üzemben, a szokásosnál is több elmebeteg futkosással. Az összes gyépés barom szalad a szélrózsa minden irányába, üvöltenek, közben a kígyó a fejével bebassza a falat, mivel ezek a szemetek bezárták az ajtót. Rutinos kígyóölő csapatmunka következik: Zabka meg a főhős elterelik a kígyó figyelmét, odacsalják az egyik savas tartályhoz, lesz egy kis közelharc, leckét kaphatunk abból, hogyan kell ököllel kígyófejet visszaverni, aztán az egyik bula a tartály felett tekergő kígyóra ráenged valami daruféleséget, mire szegényből kb. fél méter megmártózik a savban, és ettől kijön a bele. Rohadt kemény akciójelenet jött össze így a végére, én mondom.

Vissza mennyé! Támad megint!

Na még egy lépést... zutty, plopp. Fúj, undi.

Kötelező összeborulás a végére. A fiatalok összeszerelmesednek még jobban, a főhős bringaboltot nyitott, Zabkát meg felvették az FBI-ba, azzal a feltétellel, hogy a Piton 2.-ben ismét szembeszáll egy óriáshüllővel. Vállalta. Na, Sayonara, Robocop !