Herkules legendája (2014)

Valami jó kis horrorfilmről, vagy más szórakoztató szutyokról kéne inkább írnom, de ez annyira megmérgezte az elmémet, hogy muszáj kifakasztanom, mint egy gennyes kelést...
Csutkára az év (ha nem az évtized) legszarabb alkotása. És nem az a szórakoztató, olyan szar, nem. Vannak benne olyan jelenetek is, de inkább csak kínosan gagyi, és unalmas, az ember csak az óráját nézegeti, hogy mikor szabadul már el ebből a förtelemből. Egy kollegám megjegyezte, hogy lehet, hogy ezt a filmet moziba engedték? (Jogos, mert teljesen only dvd színvonal, mindjárt ki is tárgyaljuk) Én meg a jó másfél órás reakcióidőmmel kifilóztam: hogy lehet, hogy erre beengedték az embereket a moziba? Én minimum úgy képzelném, hogy egy kétméteres Transformers kartonreklám-figurával elállnám a bejáratot, és azzal hessegetném el a sok gyanútlan popcornfilmbuzit, nehogy kiégjen az a maradék agyuk is ettől a szennyezőhulladéktól.
Úgy gondoltam, attól a résztől eltekintek, hogy mennyi mindent lehetett volna kihozni Herkulesből, és a mitológiából, ezt már elég fórumon kitárgyalták, ja, lehetett volna vagy tíz részt forgatni, annyi izgalmas fordulat van. Én inkább rástartolok arra a főbenjáró bűnre, hogy hogy mertek bizonyos alkotók és filmproducerek rábólintani arra, hogy ahelyett, hogy egyből felbaszták volna az Itunesra, meg lemezre nyomatták volna, azt szevasz, volt képük mozifilmként eladni.
Kezdjük azzal, hogy mi volt élvezhető a filmben, mert ahhoz kell a legkevesebbet pötyögni. Röviden: semmi. Pedig én minden szarban meglátom a jót, de itt talán ha két perc volt, amikor hangosan felröhögtem (a tömény fostól, amit az arcomba permeteztek). Szutyok cgi? Na igen, van amikor az adja csak el a filmet, de bőven van példa gyenge effektekkel (vagy olcsó pénzből mégis látványos) is sikeres mozikra, tehát én azt mondom, ne arra fogjuk rá a végeredményt. Nulla forgatókönyv? Közelítünk, merthogy kiragadtak a mitológiából egy-két izgalmasabb részletet, aztán mellécsapták az elmúlt tíz év összes szandálos-kardozós filmtermésének legjobb hozzávalóit, ehhez írtak kb. öt oldalba beleférő dialógust, és már kész is a mű. Színészi játék? Ráfognám én arra is, ha lett volna legalább nyomokban ilyesmi benne, de akárhogy figyeltem, nem találkoztam vele. Kellan Lutz, akit lehet, hogy ismernek páran a csillámfaszvámpíros picsahorrorból, olyan szinten űzi a mesterséget, hogy tanítania kéne. Tökmindegy, hogy a szeme láttára ölik meg öreg tanítómesterét, vagy kicsit túlkakaózzák a reggeli tejbegrízét, ő végig ugyanazt a pofát vágja. Esetleg befigyel a durung bájvigyor, szólhatnának neki legközelebb, hogy ezt tartogassa a kurváknak a kedvenc hollywoodi klubjában, ne mutogassa filmekben, mert gusztustalan. Persze lehet, hogy ő ilyen kőkemény macsó érzelemmentes karaktert próbált kihozni Herkules szerepéből, de szerintem közelebb áll az igazsághoz az, hogy szimplán egy idióta kirakati bábu az ürge.

Hú de szép néni! Van rajtad bugyi?!

Akciójelenetek? Igazából van benne szép számmal, de bár ne lenne. Rögtön a nyitójelenetben nyomatnak egy Ryan közlegény megmentése-partraszállást, gyönyörűen megmutatják, hogyan képesek egyetlen vágás nélkül végigszalajtani a kamerát a cgi-háttéren, Amfitrion király szépen megostromolja Argoszt, könnyű dolga van, mert a szarul digitalizált katonák látványosan egy irányba tudnak csak lőni, tehát akkor is a partok felé nyilaznak, mikor már a kapuban állnak az ostromlók.
Ez a szemmel láthatóan a History Channelre készült jelenet nyilvánvalóan elvitte a fele költségvetést, mert jó bunkó módjára elárulom: nem lesz több csatajelenet, ennyi volt, két perc, tessék ezzel beérni, telhetetlen bagázs. Most egy fél órán át történelemlecke gyépéseknek. A királynő, ahogy az meg van írva, meghágatja magát Zeusszal, hogy legyen majdan egy kemény gyerek, aki letaszítja a gonosz királyt trónjáról. Igazából ez a jelenet volt az egyetlen, amin jól mulattam, egy szellem látványosan matat valamit a királyné lepedője alatt, bejön a nyögésekre a király, lerántja a takarót, felordít, hogy hova lett az a láthatatlan kurvapecér, majd mérgében kardot ránt a villámlásokra, mennydörgésre, esőre, mert ő még az időjárással is szembeszállna, ugye.

Nem is veszi a nevére az újszülöttet, még mit nem. Van neki rendes fia, Ifiklész, aki ugyan egy gané bunkó, de legalább lesz egy fasza ellenlábasa a sebtiben felserdült Herkulesnek, mert csak 90 perc a film (én három órának éreztem), nincs idő vidám gyermekkorra, meg részletesen kidolgozott hőstettekre. A híres nemeai oroszlánt is lezavarják két percben, egy kurva gagyi rajzolt macskával, aki látta a Narnia krónikáit, tudja, hogy nagyjából mit lehet kihozni egy animált oroszlánból, na, itt nem hozták ki. Aztán végigszenvedjük a hányingerkeltő Alkonyatos szerelmi háromszöget a krétai hercegnő, Hébé, és a szemétláda tesó között, majd gyorsan száműzik egy csatába a szépfiút, ne legyen útba, mikor Ifiklész leszakajtja a neki járó kis virágot...
Innentől már durván akciófilmbe megy át az eddig lájtos cucc, de így sem járunk jobban. Miután Herkules feszít egyet a hajója orrán a látványosan vetített viharos háttér előtt (Jól láthatóan őt magát egy vízcsepp se éri, nyilván a félisteni hatalom víztaszításban is megnyilvánul), a partraszállás után öt perc alatt lemorzsolja szaros seregét az egyiptomi armada. Pedig mindent bevetettek, kipróbálták az összes 300-ban alkalmazott hadviselést, minden egyes csapás vagy ugrás előtt belassítottak, de úgy látszik, ez csak Gerald Butlernek vált be. Nem baj, van nekünk egy Gladiátorunk is, meg a Spartacust is láttuk vagy kétszer (az első évadot háromszor is, ahogy észrevettem), szépen eladjuk magunkat rabszolgának, lezúzunk az arénában pár sebhelyes vadállatot, azt hipp-hopp rá van beszélve a nagyfőnök, hogy vigyen minket Görögországba, mert ott van az igazi zsozsetta, sőt, titokban  a hozzánk hű sereg is vár ránk, lezúzhatjuk a gonosz császárt. Jaj, bocsánat, az egy másik film, itt király van, nem császár. De a többi stimmelt. Renny Harlin, te erre rábólintottál? Vagy bólintottak helyetted, mert az Alzheimer már a mozgáskoordinációdat is beszabályozta? Esetleg úgy hallottad, üresedés van az Asylumnál, és elküldted nekik a felvételt, hátha bevágódsz náluk? Mert ez kurva gáz, ennyi nyúlást az aktuális végveszélyben az elnök megrohamozzuk a fehér házat egy kőkemény szuperügynökkel-filmekben sem találni.

Na de hátra van még a végső látványorgia. Oppsz, nem, nincsen. Visszatér Herkules hű barátjával, keményen lezúz három darab katonát, erre a sanyargatott nép egyből lábat csókol neki, mert már nagyon várták a megváltót. Arra nem tér a történet, miért engedte el a rabszolgatartó Herkulest, meg a haverját, mikor alig zúztak egy kicsit abban a fasza arénában, de lehet, hogy csak én zombultam be nagyon, és nem figyeltem eléggé, de amikor odanéztem, már ott álltak valami hegytetőn, körülöttük a hű hadvezérek, hogy fejet hajtsanak neki. Persze a gonosz király, meg a szemét mostohatesó fülébe is eljut, hogy van itt valami Spartacus, Maximus, vagy ki a franc, hogy beleszarjon a  jó kis diktatúrába. Mik vannak! Jóféle váratlan fordulattal Herkules cimbijét elkapják, kiszedik belőle, hol szervezkedik az a galád, és már ki is van láncolva, és valami ötvenfős statisztatömeg előtt készülnek vele példát statuálni. Kinyírják előtte öreg tanítóját, Chirónt, erre kicsit megrebegteti mellizmait, mert sajna az arcával nem sok kifejezést tud megformázni, felordít az égre, erre Zeusz sötét cgi fellegek kíséretében leküld neki egy kis erőt, amitől kitépi a műanyag sziklákat láncostul, hirtelenjében háromdés animációvá változtatja, és jól megostorozza vele a szemétládákat. Csak úgy röpköd mindenki szanaszét, úgy mátrixosan.

A király ezen úgy megrökken, hogy majdnem leesik az a csúnya ragasztott szakálla. De Herkules is meglepődik, hogy teringettét, de kemény gyerek lettem hirtelen. Még a szája is tátva marad, igaz, az tátva van már a film első perce óta, mert a korlátozott arcmimika, ugye. Eztán jön a kötelező lelkesítő beszéd a maradék hű katonának, és falusi csőcseléknek, majd jöhet az ostrom. Ostrom alatt jelen esetben azt kell érteni, hogy odavonulnak a palota elé, kicsit üvöltöznek, Herkules beszól, hogy aki keményfa**ú, az nehogy má' a király mellé álljon, erre minden görög katona a falon átigazol hozzá, csak az egyiptomi szövetkező rosszfiúk maradnak, de ők is megkapják a magukét, mert mikor körbeveszik a sereget, Zeusz istenatya lehajít neki az égből egy villámostort, azt úgy végigvág rajtuk Herkules, mint egy cirkuszi oroszlánszelídítő. Miután így kiegyenlítődtek az esélyek (isteni hatalom kontra szutykos zsoldosok), jöhet egy kis kardozás, majd összecsapunk a gonosz királlyal. Ez még akár jól is nézhetne ki, mert Scott Adkins belead apait-anyait, arról már nem ő tehet, hogy Kellan Lutz mozgáskultúrája vetekszik a szalmát rugdosó tyúkokéval. Szóval várnánk már, hogy végre szúrja már le az egyik a másikat (értelemszerűen tudjuk, melyik győz, de ott és akkor nekem mindegy volt, felőlem megdögölhetett volna mindkettő), dehát a lassítások, ugyebár, így háromszor annyi ideig tartott a hacacáré. Kis közjátékként-máshogy nem tudom fogalmazni, olyan érzelemmentes és nevetséges volt a jelenet- Ifiklész keresztülszúrja Hébét és vele együtt magát (nem lelőttem a poént?), de semmi gond, kis könnyes "Megígérem, többet nem megyek sehova. A kocsmába is csak akkor, ha előtte szólok."-féle összeölelkezés, és már láthassuk is a hepiendet, megszületett az utód, Herkules meg feszít a várfalon, mint pók a lucernásban, csak úgy lobog a köpenye a cgi háttér előtt, oszt vigyorog az égre, azzal a hülye debil pofájával, amit már a film elején legszívesebben letépnénk a fejéről, hogy Halloweenkor azzal ijesztgessük a gyerekeket.

Na, minden rendbe' van. Vigyázom a rendet.

Felemelő egy alkotás volt. De tényleg, le a kalappal az előtt, aki ezt moziban végigszenvedte, még ráadásul 3d-ben is, biztos szinte ajkán érezte a térhatású ganét, mikor Herkules bokáig érő vízben kézitusázott életre-halálra, olyan átéléssel, hogy még a hasnyálmirigyem is beleborzongott. Meg különben is, ki nem szereti, hogy kőkorszaki cgi-al készült effektek másznak bele a pofájába, a szünetekben remek színészi játékkal, meg olyan kigyúrt izommacsó testekkel, hogy minden hölgynek (vagy nem-hölgynek, de az ilyesmiért melegen rajongónak) belebizsereg a csúnyája? Oké, viccen kívül, megvan a helye az efféle filmeknek is, kell néha ilyen is, jó gagyi effektek, béna színészek, sok baromkodás, de ez most valahogy nem jött át. Annyira érezni rajta, hogy valami holdkóros valahol a pirinyó agya mélyén meg volt győződve arról, hogy ez hű de fasza lesz, nem baj, hogy full gagyi, meg összelopkodott jelenetekből áll, zabálni fogja a nép. Persze lehet a szokásos összeesküvés elmélet is, miszerint pénzmosásra használták a cuccost (aki figyelemmel kísérte a Maffiózók c. sorozatot: mindegy, sikeres lesz-e a film, a belerakott pénz "jó helyen lesz", mondotta az egyik gengszter). Ilyesmik. Mondanám, hogy jó szívvel ajánlom, de nem. Biztos lesz azért az "újszülöttnek minden vicc új" alapon pár gyökér, aki a monitorján elámulgat, hogy de faszájos látványos akciós, közben meg rángatja... az egeret. Renny Harlin meg ássa el magát, szólok Gabe Walkernek, hogy vigye fel a hegyre, aztán csússzon ki a kezéből! 

Parajelenségek: A megjelöltek (2014)

Pár éve akkora bombaként robbant a Paranormal Activity-széria nyitófilmje, hogy nem kellett parafenoménnek lennünk, hogy tudjuk, hamarosan okádni fogja a filmipar a sok found footage-mozit, nehogy véletlenül is hiány legyen a remegő kézikamerás hulladékokból. Mielőtt "elkapcsolnának", gyorsan bevallom, hogy én igenis imádom magát a műfajt, és a PA-filmeket is bírom, legalábbis az első hármat. Sötétben nézve, full kakaó hangerőn keményen odabasz az idegeknek.  De a Fűrész óta tudjuk, hogy a rókát nem addig kell nyúzni, amíg le nem jön róla az összes bőr, hanem lehetőség szerint szedjük ízekre, ugráló kötelezzünk a beleivel, végső esetben egyes szerveit sztaniolpapírba csomagolva eladhatjuk fülbevalóként is. Nemes egyszerűséggel, tökmindegy, mekkora szar kerekedik ki a százegyedik epizódból is, a franchise az franchise, avagy egy jó névvel eladható bármi. A PA-filmek negyedik részének irtózatos bukása után viszont a stúdió mégis mintha kapcsolt volna, és úgy döntött, kicsit más irányt vesz a soron következő folytatással, és összedobott nekünk egy spin-offot, magyarán megtartott bizonyos vonatkozásokat/karaktereket az előző filmekből, minden mást kidobott a picsába, és egy teljesen új (és remélhetőleg egyrészes) történetet, afféle mellékszálat kreált. Ez (mármint a spin-off) általában be is válik, ki ne szeretné például a Múmia-sorozatból sarjadzott Skorpiókirályt, vagy szegény Riddick ki tudja, hányféle szálon, és idővonalon elindított történetét, esetleg a (Star Wars-fanok, tessenek figyelni) Harc az Endor bolygónt? Na jó, szóval az esetek többségében a pénzcsinálás előbbre való, mint az, hogy ne tegyünk már nemi erőszakot kedvenc mozinkon, de ez van. Ennél a filmnél konkrétan tökmindegy volt a végére, hogy spin-off, vagy folytatás, akkora agyi anális erőszak volt, hogy még most is sajog a cerebellumom. Essünk túl rajta.

Előrebocsájtom, nem lesz teljesen spoilermentes a kritika, bár mivel ez a film csak pirinyó vonalakban kapcsolódik az előző részekhez, igazából tökmindegy, de mivel ez afféle "csattanós horror", legalábbis annak szánták, ezért eltekintek a teljes elemzéstől. Nagyon bemutatni sem akarom túlzottan a korábbi filmeket, a járatosabbak nyilván emlékeznek, hogy az alapsztori a címnek megfelelően bizonyos parajelenségek megfigyeléséből, és rögzítéséből áll, míg kezdetben egy fiatal pár mindennapjaiba beférkőző gonosz entitás munkálkodását figyelhettük csak, a későbbiekben már egy család, majd amolyan vissza a gyökerekhez-alapon, az eredeti főszereplő gyermekkorának megpróbáltatásait rögzítették azok a bizonyos "talált felvételek". Persze muszáj volt valami kis sztorit is köríteni, mert ami még elegendő volt a Blair Witch Projectben (erdő, kamerarángatás, futkosás, hangok), az nyilván dögunalmas lenne a négy fal között, ezért rögvest kerekítettek boszorkányközösséget, gonosz erőknek felajánlott gyermekeket (itt az első rész főszereplőjéről van szó, aki aztán rendre felbukkan a folytatásokban is), de az alap cuccon mindig csak minimálisat változtattak, maximum az időrendnek megfelelően a kamera technológián machináltak, így a harmadik rész 90'-es években játszódó jelenetei értelemszerűen vhs-feelinget kaptak, a film nagy részénél ott virít a számláló a sarokban. Sajna még a nagyszerű körítés is szarrá kopott négy rész alatt, ezért ugorhatunk ezúttal fejest egy kaliforniai spanyol kisebbségi fiatalság mindennapjaiba, név szerint egy Jesse, és annak totál tróger és gyépés haverja, Hector életébe. Mivel mindketten rohadtul érdekes személyiségek (az első fél órában csak körülbelül ezerötszázszor hangzik el a "dude, man, fuck, shit, és awsome"), ezért mind örülhetünk, hogy videóra rögzítik mindennapjaikat. Ezalatt értem, hogy habár odáig nem jut el a dolog, hogy szarás közben is filmezzenek, de azon kívül mindenhová cipelik azt a vackot, ezért elárulhatom, hogy film száz perce alatt jó néhányszor szeretnénk majd belepörgetni kicsit a cuccba, olyan szinten dögunalomba fullad a sok kamerarángatás, meg hülye duma. Röpke felüdülés, hogy a mexikói tömegszállás egyik lakóját lesz szerencsénk a két suttyóval kikukkolni, aki valamiféle boszorkány lehet a lakók szerint, és mivel mi mind láttuk az előző filmeket, nem nehéz kikövetkeztetni, hogy tagja lehet annak a társaságnak, akinek ezt az egész mizériát köszönhetjük. Miután a szellőzőrendszeren leengedett kamerának köszönhetően bepillanthattunk a banya perverz szokásaiba, sejthető, hogy a két srác eztán azért is folyamatosan szimatolni fog, elvégre kell egy kis izgalom a szobakonyhás hétköznapokba. Meg is lesz az eredmény, a nyanyát nem sokkal később holtan viszik el, ezért teljesen logikus, hogy be kéne törni a lakásába szétnézni (kíváncsi vagyok, minden lakóközösségben ennyire dívik-e a magántulajdon effajta tiszteletben tartása). Negyed óra "kamerával a kezemben haladok előre, mindent összetaperolok, illetve viszem, ami a kezem ügyébe kerül", félelemkeltés nuku, az is igaz, hogy csak fél órája megy a film, hova akarok még rémüldözni.

Innentől végre valami kis misztikum is befigyel, előkerül egy rejtélyes könyv (nem, nem a Necronomicon), meg mindenféle rituális vackok. Mivel rendkívül értelmes, tudásra kiéhezett, és fogékony fiatalokról szól ez a film, nehogy már ne próbáljuk ki a könyvben talált szellemidézéseket. Erre egy templomban kerül sor, megint mászkálnak kicsit a kamerával, bekukkantunk mindenféle sötét helyekre, mintha hallottunk volna valamit, ja, de mégsem. Örülünk, Vincent? Nem, kezdünk unatkozni. Ha tudnánk... Oké, innentől várható, hogy lesz valami következménye ennek a sok baromságnak, a főszereplő srác hamarosan furcsa jelenségeket figyel meg magán, konkrétan lekoppintja az Erő krónikáját, és afféle X-manként funkcionál (ezek borzasztó gáz jelenetek, legszívesebben átugrottam volna őket). De megszaporodnak az előző filmekből, illetve egyéb horrorokból, például a Körből kilopkodott képsorok is. És persze előkerül az Ouija-tábla helyi megfelelője, valami elektromos ketyere, bevallom, nem volt erőm utánajárni, mi is volt valójában, lehet, hogy G.I.Jose-tól vették a piacon, lényeg, hogy ezen keresztül bejelentkezik a ház frissiben beköltözött démona.

Majd kifelejtettem egyik kedvenc horrorfilmes klisémet: természetesen minden amerikai-és esetünkben spanyol kisebbségi, tehát itt eleve adott-családhoz tartozik egy idős bevándorló házvezetőnő (jelen esetben nagyi), aki rendelkezik nem kevés népi hiedelem-ismerettel, illetve profi szinten űz házmegtisztítás. Ezt most is prezentálják, kicsit kínosan sok már az imádkozás, és démonűző rituálé, de ahogy elszabadulnak a gonosz erők, hamarosan a nagyitól is búcsút vehetünk. Nyilván sokaknak feltűnt, hogy eddig nem volt túl csavaros, vagy éppen ijesztő a cucc. Nem kertelek, ez eddig egy nulla, pedig mindjárt vége a filmnek. Van még némi nyomozgatás, hogy ugyan mitől lett ilyen zakkant a gyerek (mert ahogy telik az idő, egyre inkább megszállott és agresszív lesz), helybéli gangsztáktól megtudják, hogy van valami boszorkány-kommuna a városban, találnak pár újságcikket, ahol eltűnt gyerekekről írnak, valami narkós utcagyerek, aki rendszeres látogatója volt a film elején elpatkolt boszorkánynak, kiveti magát az ablakon, de előtte közli a főhőssel, hogy ő is "megszállott" most már. Ilyesmik. Néha, ha lemegy a nap, rohangálnak egy kicsit a sötétben, zajokat, árnyakat filmeznek, időnként valaki beleüvölt a kamerába, ennyi. Aztán a főhős végképp bekattan, leamortizálja a lakást, és meglép.

Mivel már tudják, hol székel a helyi boszorkányközösség, ezért a kamerás hülyegyerek, a srác nővére, vagy kije, bevallom, nem figyeltem, pár drogdílerrel odahajt, hogy aztán végképp megerőszakolják a sorozatot egy totál oda nem illő lövöldözős akciójelenettel, aztán lezárásként jön a kötelező csattanó, ami igazából ötletnek nem rossz, kérdés, hogy logikai szempontból megállja-e a helyét, szerintem nem igazán, de valószínűleg már ebbe is bele lehet magyarázni minden idióta baromságot, mint a Fűrész századik részében, aholis kiderül, hogy nem is Jigsaw áll a háttérben, hanem a Val Kilmer-szindrómás Cary Elwes. Tudom, hogy valójában nem ő, mert láttam párszor a szériát, csak érzékeltetni akartam, hogy bizonyos alkotók annyira nem tudják már hogy totál gallyra vágni az eredetileg baromi jól induló filmsorozatukat, hogy még arra is képesek, hogy egy elhízott másodvonalbeli karaktert berángatnak zárójelenetnek. Én most nem írom le, mi a csattanó, mert aki nem látta az előző négy részt, úgyse fogja vágni, miről van szó, aki meg látta, annak meg nem spoilerezem, ha arra vetemedik, hogy megnézze ezt a hulladékot, had legyen az utolsó három percben egy kis izgalomban része.

Nagyjából ennyi. A konklúzió úgy az egészről az, hogy dögunalmas, klisés, ötlettelen, és főleg nem ijesztő. Rohangálás a sötétben, mindenre rázoomolás, fel-le rángatás, néha egy scaryface. Komolyan, az első részben frászt kaptunk csak attól, hogy valami lehúzta álmukban a takarót a fiatal párról. De elég volt az is, hogy magától megmozdult egy ajtó. Tudom, hogy ezt nem lehet ellőni öt filmben egymás után, de három részen át kimondottan jól ment, aztán kaptunk egy gyakorlatilag nézhetetlen negyedik részt (végül is nézhető volt, ha nem számítjuk, hogy szinte teljes egészében az előző három film jeleneteiből forgatták újra, csak szar kiadásban), meg ezt a sehova sem illő töltelékepizódot. Aki alapból rühelli a kézikamerás horrort, az nyugodt szívvel kerülje, aki meg csipázta az első három részt, esetleg a negyediket is végigszenvedte, az tehet egy próbát, de ne nagyon számítson az eredeti filmek hangulatára. Sőt, jobbat mondok, hagyja mindenki a faszba!