"New York gengszterek, és útonállók uralta legmocskosabb negyedében teljes a törvénytelenség. A rendőrség tehetetlen, a békés polgárok pedig képtelenek saját kezükbe venni az igazságszolgáltatást. Amikor azonban három gyermek kerül a helybéli maffia útjába, és kegyetlenül kivégzik őket, egy volt haiti-i rendőr a legsötétebb hatalmakhoz fordul, és a bűnözőknél is gonoszabb erők segítségével a halott gyermekek megcsonkított testének felhasználásával természetfeletti bosszúállókat alkotva, rászabadítja a poklot az ostromlott város legelvetemültebb gonosztevőire..."
Roppant kegyetlenül, és nézőcsalogatóan hangzik, azonban mindez az én kis körítésem, maga a film, bár valóban ez a sztori lényege, közel sem ilyen komoly, sőt. A kiváló magyar kiadású vhs gerincén zombi paródia-besorolás szerepel, amit annyiban tudok megerősíteni, hogy tényleg vannak benne zombik, de hogy bármit is parodizálna, hát...maximum önmagát, de azt kiválóan teszi. Ízig-vérig zs-kategóriás Full Moon hulladék, természetesen Charles Band elmebeteg agyából, viszont a szórakozási faktor meglepően magas színvonalát minden bizonnyal a forgatókönyvíró Matthew Bright-nak, valamint a rendező Richard Elfman-nek köszönheti, aki ugyan egy híres öcskösön kívül csak a rendkívül abszurd és vicces Tiltott zónával (1980) büszkélkedhet, de legalább még pluszban letarhálhatta a kistesót egy főcímzenével, ami engem ugyan gyanúsan emlékeztet a Darkman, és a Sötétség Serege: March of the dead-jének enyhe keveredésére, de ennyi még Hans Zimmernél is belefért a Karib tenger kalózai főtémájánál.
A dagi, a jógyerek, token guy, és miszter Szumátra.
Na de lássuk magát az alkotást, ha már az alkotókról nemigen van megemlékezni való, mert Bandéket, és a Full Moon-t nem nagyon kell bemutatni, legalábbis nem ennél a filmnél, ami már a stúdió mélyrepülése tájékán látott napvilágot, ellenben az első filmjük, amit moziban is bemutattak.
Mint írtam, rendkívül komolytalan, és meglehetősen abszurd, lehetetlenebbnél lehetetlenebb jelenetekkel teli "gyerek-horrorról" van szó, bár nehezen tudom elképzelni azt a korosztályt, akiket célozni akartak vele. Jó, én szerettem sráckoromban, de valljuk be, kevesen büszkélkednek ilyen gyerekkori filmélményekkel, mint én, mondhatjuk, nem sokan vannak ebben a súlycsoportban (súlyosan zakkant).
A helyszín New York gyönyörűen felépített díszletnegyede, ahol a három átlagosan sablonos gyerekszereplő tengeti életét. Napjaikba csak a helybéli kisstílű, válogatott szellemi fogyatékosokból álló banda terrorja, és a sarki feka trafikos bácsi, miszter Szumátra képregényei hoznak némi változatosságot. Miszter Szumátráról tudni kell, hogy nyugdíjas korú haiti-i rendőr, aki magának a Tonton Macoute-nak az extagja. Mellékállásban kitanulta a voodoo feketemágia alapjait is, de erről majd később.
Ifjú hőseink egy nap megelégelik a bandavezér szörnyű testi-lelki terrorját, az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy eltépte a drága pénzen vett képregényeiket, ráadásul szemet vetett egyikőjük csak cseppet kiskorú (17 éves, de 14-nek néz ki, mint ahogy a srác is annyi, míg a bandafőnök kb. 25, micsoda fertő!) barátnőjére, ez pedig tűrhetetlen, ezért egy éjjel kifigyelik a bandát, amint azok a West Side Story "When You're A Jet" zenéjére szétkapják valami vénasszony kocsiját, majd a felvételt átadják a zsaruknak. Ez nem maradhat megtorlatlanul, ezért a helyi maffiafőnök, aki egy drabális bajszos leszbikus, Big Moe (a szinkronban a zseniális Nagy Moha nevet kapta) és előszeretettel taperolja emberei szeme láttára kedvenc szőke cicababáját, ami nyilvánvalóan csak ronthatja a fegyelmet, parancsba adja a kölykök megrendszabályozását. Elhurcolják őket titkos lepattant, egyterű raktárépület-bázisukra, és bezárják őket, hogy majd később jól megszadizzák mindet.
A gyerkőcök persze itt sem tudnak a seggükön maradni, felmarkolnak pár zsák cinkelt lottószelvényt, ami mutatja, hogy mekkora nagystílű biznicmen az egész banda, és meglépnek. Ekkora függelemsértés tűrhetetlen, ezért Nagy Moha (nekem ez a név olyan, mint a Kill Bill-ben Elle Driver-nek a "gigászi" kifejezés. Imádom, de sajnos olyan ritkán használhatom) azonnali parancsba adja a kisfiúk likvidálását. A bandavezér, Vinnie, és hasonlóan ütődött társai ezért rajtaütnek szegény gyerekeken, és gyakorlatilag szarrá lövik őket. Gyászba borul a kosznegyed, a főhős srác barátnője, és miszter Szumátra oscar-gyanús alakítások közepette siratják az ártatlanokat. Az öreg azonban titkon mást is tervez. Az éj leple alatt beoson a ravatalozóba, és ott helyben lefűrészeli mindhármuk fejét. Felteszem, nyitott koporsós temetés lesz, ezért a rokonokat érheti némi meglepetés, mikor másnap búcsúzóul belekukkantanak még egyszer halott gyermekük végső nyughelyébe, de ennyire előre nem gondolkodtak a készítők, ezért tökre nem derül ki semmi. Pedig mekkora poén lett volna. Az idős voodoo pap hazacammog zsákmányával, és az előre elkészített bazinagy üstbe, ami alig fér el kis szobakonyhás apartmanjában, beledobálja a látványosan nagy semmit, mivelhogy ilyesmiket nem mutathatnak premier plánban, ezért úgy veszi a kamera, hogy ne lássuk, azt ellenben a hülye is látja, hogy semmi sincs az öreg kezében. Azért később, mikor kellően kifőtt már az elegy, mutatnak három gumifejet.
Hamarosan elkészül a nagy mű, már csak egy-két döglött macskát kell belevágni az üstbe (le lehet tölteni valahonnan a netről ezt a receptet? Mert macskát tudok szerezni, a fejet meg majd megoldjuk...), és lehet életre kelteni a zsugorított gyerekfejeket. Előrelátóan bevarrta az öreg szemüket-szájukat, biztos azért szokás az ilyesmi, hogy főzés közben ne másszon bele a kula. Ezután ősi varázsigék, és mindenféle istenségekhez intézett fohászok segítségével feltámassza a műanyag (közeliken a kölykök valódi fejét mutatják) gumókat. A varázslat olyan frankó lett, hogy csupa x-menes képességük is lett grátisz. Tudnak elektromosságot kilövellni, vámpírfogakat növeszteni, a token guy még egy rugós kést is ki tud ugrasztani a pofazacskójából, ennek metódusa rendkívül fúrta az oldalamat, de sajnos nem kaptam rá választ. Mivel a lelkük nem jár a fejzsugorítós feltámasztás mellé (olvasták volna el rendesen a szerződést), ezért jóféle érzelemmentes gyilkológépeket farag belőlük az öreg röpke egy év alatt. Eközben a bandafőnök Vinnie is előbbre lép a ranglétrán, már csak ritkán csavarja meg a tökét Nagy Moha, és a szegény "özvegy lánykát" is elkezdte becserkészni. A környék is jobban lezüllött, már ha lehet még fokozni, tiszta anarchia, molesztálják a boltosokat, védelmi pénz, meg minden. Csak az öreg miszter Szumátra nem perkál, mer' neki van három levágott feje, amiket alig várja, hogy bevethessen.
Ki ne felejtsem, ezek a fejek repülni is tudnak ám. Rejtély, hogyan, de tudnak. És eljön az éjszaka, amikor első bevetésükre indulnak. Lecsapnak két rosszarcúra, akik épp' egy hölgyet készülnek a sikátorban meggyalázni. Szörnyű haláluk lészen, elmetszik a torkukat, kiszívják a vérüket, és még elektrosokkot is kapnak. Ekkor üt be az a bizonyos zombi-paródia, amivel a videókazit reklámozták. Áldozataik életre kelnek, de ahelyett, hogy elkezdenének emberi agyra, és más, becsületes zombikhoz méltó dolgokra ácsingózni, leküzdhetetlen vágyat éreznek a szemétszedésre, takarításra, és a fingásra. Nem várt fejlemény is bekövetkezik, a főhős srác zsugorfeje újra szerelemre lobban régi barátnője iránt, meg is kukkolja álmában. Közeleg a bosszú ideje is, a fejek következő célpontja nem más, mint a két retardált, akik részt vettek megölésükben. A zuhany alatt kapják el őket, szerencsére nem épp összegabalyodva, mert ekkora megrázkódtatást nem bírnék ki. Egy kis elektromos sokk, vérszívás, és hamarosan ők is elkezdik a városszépítő hadműveletet.
Romantikus tiniszerelem-bejátszásunk következik: Sally, a gyászoló kislány kilátogat elhunyt barátja sírjához. Nem várt élmény zavarja meg, undorítóan szar blue screen-es effekt kíséretében belebeg a főhős fiatalember feje, amitől érthetően enyhe idegösszeroppanást kap a kishölgy, de miután a srác telepatikus energiasugarával beleplántálja agyába az emlékeit, mindjárt jobban áll hozzá a dolgokhoz, még azt is megengedi neki, hogy belebújjon a ruhájába, és aszott hullafejét a kebleihez dörgölje (pfúj).
Ezután csatlakozik a fejekhez, és miszter Szumátrához, hogy segítsen a végső bosszúban. Kapóra is jön az öregnek, ugyanis szeretne egy újabb ősi varázslat segítségével leszámolni a főgonoszokkal, és ehhez egy szűzlány szükségeltetik. Eme tényről természetesen nem győződik meg személyesen, mert ez nem olyan film, el kell hinnünk bemondásra. Gyorsan mindenki ünneplőbe öltözik, Sally felveszi voodoo áldozati selyempongyoláját, miszter Szumátra a Blues Brothers kosztümjét, a fejek meg nem vesznek fel semmit, mert nincs testük. Vinnie-t begyűjtik az időközben elszaporodott zombik, és mindenki megindul a banda főhadiszállására. Epic battle: a zombik, a fejek, miszter Szumátra, és a voodoo papnő megrohamozzák Nagy Moha és Vinnie bandáját, szóval teljes az állatkert. Mielőtt azonban komolyabb akcióra kerülne sor, a böhöm leszbi beleereszt egy golyót az öregbe, mire minden zombi, és a fejek lemerevednek, mintha legalábbis a droid irányító központot robbantotta volna fel a kis Anakin. Kihasználva ezt, a gonosz duó felnyalábolja a selyemruhás lánykát, melléjük csapódik a szöszi porcica nyaló szerető, és elhajtanak.
Balról jobbra: Mici, Nagy Moha, Sally, és Vinnie.
Miszter Szumátra végül feltápászkodik, a fejek is aktiválódnak, és irgalmatlan autós üldözés veszi kezdetét. Azért a biztonság kedvéért szólok, hogy ez nem a Bad Boys 2., sem a Transformers, ezért nem zúzzák le a fél autópályát, egyedül egy vallási fanatikus szekta busza sodródik le a hídról, melynek vezetője (a rendező, Richard Elfman alakításában) épp a világvégét hirdeti, ami el is jő számukra. A szabadító akcióban két fej is leamortizálódik, kiderül, hogy nem bírják sem a sörétes puskát, sem azt, hogy végighajtanak rajtuk. Elszomorodni nem kell, az öreg szerint szépen megjavíthatók. Végül a főhős gyerek berepül a szélvédőn, és Vinnie szájában landol, így véget ér a verseny. Mindeközben dübörög az Oingo Boingo: No one lives forever c. száma, ami azért elég faszájos.
Zárójelenet: Nagy Moha nemigen hajlamos a megadásra, de párezer volt a fejébe jobb belátásra bírja. Őt és Vinnie-t az öreg apartmanjába viszik, hogy végrehajtsák rajtuk a bosszúálló varázslatot, ennek eredményét a végefőcím után tekinthetjük meg, érdemes megvárni.
A fejek pedig, mivel elvégezték dolgukat, nyugovóra térnek, álmukat Sally vigyázza ezután. De amint újra elharapózik a városban a bűnözés, elég egy Batman-jelet vetíteni az égre, és visszatérnek.
Ilyenkor jön a legnehezebb, hogy kinek is ajánlanám az aktuális elemzés tárgyát. Most vagyunk gondban, mert igazából jó szívvel maximum azon trash-rajongóknak javasolnám a megtekintést, akik eleddig még nem találkoztak repülő zsugorított zombifejek főszereplésével készült szuperhősfilmmel, ellenben csípik a gagyi vetített háttereket, a gyermeteg poénokat, és nem zavarja őket a temérdek logikai buktató, az idióta párbeszédek, és a faék egyszerűségű cselekmény. Esetleg a kicsit elnézőbb horrorrajongóknak, akik kíváncsiak, mivel próbálták sokkolni a tizenéves közönséget '94-ben, megvallom az őszintét, ez a film semmivel sem gagyibb felteszem, a Rémálom 6.:Freddy halálánál, kb. imdb pontszámuk is egyezik, és az effektek is stimmelnek. Aki kellően infantilis, hogy egy olyan kaliberű hulladékon is elszórakozott (csak azt komolyan gondolták, ezt meg nem), az ezt is bevállalhatja. Egyszeri szórakozásnak tökéletes, és "netről kölcsönözhető" is, tehát nem kell elrongyolni a legközelebbi videotékába (ez irónia volt, ilyen ereklyék csak a magamfajták magángyűjteményében leledzenek). És most zúzzuk a muzsikát:
No igen, most szajkózhatnám én is azt, amit kb. február óta mindenki, mióta kijött a trailer, meg a poszter (az valamivel előbb asszem), hogy ilyen még nem volt, zombihódok basszameg, és nézzétek a producereket, Amerikai Pite, Kabinláz, és még A kör is...biztos durva agymenés lesz a film, alig várjuk. Hát, először is, én már elég sok mindent láttam, ahogy Tarantino is mondta a Terrorbolygóban, sztrippert egy csöccsel, meg huszonegy ujjal, csak féllábú sztrippert nem, szóval azért akkora meglepiként nem ért. Manapság dínókrokok, robokrokok, meg mindenféle narkómámoros rémlátomásból született baromságok seperc alatt filmvászonra kerülnek, ugyan mi meglepő lenne a zombihódokban? Elárulom, lesz benne, de előbb a producerek... felhívnám a figyelmet, hogy a filmnek összesen hat producere, és hat executive producere volt, és bár valóban ezek közül egy némelyik dicsekedhet azzal, hogy a Másnaposok, Családi üzelmek, és még egynéhány kasszasiker felett bábáskodtak, van még kb. húsz olyan alkotás per kopf a repertoárjukban, amivel biztos nem dicsekednek a vörös szőnyegeken. Szóval vállveregetésen, és némi pénzmagon kívül valószínűleg nem sokban segítettek be ezek a nagy arcok a két trashgyáros írópárosnak, Al és Jon Kaplannak, akiknek maguknak is csak a Piranhaconda (jesszus), és a Dinocroc vs. Supergator (jesszus a köbön) van a tarsolyukban eleddig. Így már mindjárt kevésbé biztató, lássuk be. Megnyugtatásul közlöm, a helyzet szerencsére egyáltalán nem ilyen vészes, ugyanis bár pontszámban alig kettővel múlják felül eddigi műveiket az Imdb-n ezzel a filmmel, színvonalban, és szórakozási faktorban messze túlszárnyalják őket. Megkockáztatom, ez a rendező, Jordan Rubin érdeme lehet, aki nem kevés tévés szórakoztató show műsort vezényelt le íróként.
Mint azt majd tapasztaljuk is, jelentős részben a verbális poénokkal találkozhatunk a film első negyedében, meglepő módon még ténylegesen viccesek is, vagy csak én vagyok ekkora gyökér. Rögtön a nyitójelenetben két igencsak visszamaradott vegyipari alkalmazott roadkill incidensének lehetünk tanúi, akiket túlságosan lefoglalt homoszexuális kalandjaik ecsetelése, ezért alaposan széttrancsíroznak menet közben egy szerencsétlen őzet. Eme kis zökkenőnek köszönhetően leröppen a platóról egy gyanús zöld gázzal teli hordó (Hol is láttunk már ilyet? Csak nem egy kellemes utalás a Return of the living dead-re?), és meg sem áll a folyóig, hogy onnan elússzon egy hódgátig, szennyező tartalmával jól beterítve szegény animatrónikus állatkákat.
Minő véletlen, ekkortájt érkezik meg a környékre három barátnő, hogy a tóparti házukban egy valódi pasimentes hétvégét töltsenek. Itt azt várná az egyszeri néző, hogy a szokásos "élő díszlet horrorfilmekhez"-karakterekkel lesz dolga, de annyit szerintem elárulhatok, hogy az alkotóknak sikerült megoldaniuk, hogy még ezen a téren is érjen minket kellemes meglepetés. Ugyan első látásra-és hallásra-mindhárman egy-egy sztereotípiák, az átlagos, jólelkű kislány, aki nagy valószínűséggel pályázhat az egyetlen túlélő címre, a nagydumás, szexőrült ribi, és az egyszeri idióta cicababa, valójában sokkal több rejlik ezekben a szereplőkben, amik majd a film során bontakoznak ki, tehát érdemes adni nekik egy esélyt, messze nem azok a klisés horrorkarakterek, akiket meg kellett számozniuk a rendezőknek, hogy tudják, melyikük milyen sorrendben halálozzon majd el.
Mivel mindössze hetven perc a játékidő, válogatott értelmes párbeszédekkel, és az ilyenkor kötelező félpucér fürdéssel röviden felvezetik hölgyszereplőinket, bőven lehetne rájuk a karaktert (és más egyebet) pazarolni, de elégedjünk meg annyival, hogy mindhárman igen súlyos személyiségek, én asszem, csak a faházakban esténként kötelező jellegű játékot emelném ki, a Truth or Dare-t, ami ezeknél a tyúkoknál kb. így zajlott:
"- Mit választanál, hogy végignézed, ahogy apád megöli anyádat, vagy azt, hogy anyád végignézi, ahogy apád megerőszakol téged?
-Az erőszakolást. (általános pfújolás)
-Te beteg vagy, én egyiket sem választanám. Mondjuk, megértelek, apád jó pasi."
Ilyenkor jön az a rész, amikor valami zajt hallanak, de a hódokra még kicsit várni kell, csak a három nagyon retardált hímnemű egyed érkezett meg a partira, akiket ugyan nem hívtak, de ha már itt vannak, kettejük belemászik barátnéjuk bugyijába, a harmadik csak azért nem, mert szakításban vannak (az úriemberekre egyébként szintén érvényes a hölgyeknél korábban megállapított csalóka sztereotípia, azzal a különbséggel, hogy bár külsőre a kemény, laza menőcsávó, a focis izomgyuri, és a suttyó tahó-figurákat hozzák, belsőre mindhárman tökéletesen gyökerek).
Miután megvolt a "beaver"-ezés (szlengben egyaránt használják ezt a szót a hódra, és a hölgyek egy bizonyos testrészére), felbukkan az első zombi állatka, de mivel pár ütéstől kiszenved (valójában szarrá verik), nem tulajdonítanak neki nagy jelentőséget, másnap fürdenek egy jót a vízben. Na, körülbelül innentől jön az, amit leírni nem igazán lehet, látni kell, és kész.
Akcióban nem lesz hiány, mint ahogy a faházas-zombis horrorfilmekből vett erősen idiotikusra vett idézetekből sem, sőt, a vizes produkciónál még egy Cápás poénra is futotta. Jó sok rohangászásra számítsunk, illetve Evil Dead-es meghiúsult menekülési tervekre, a faházban rekedtek pedig Night of the living dead-módra a barikádozást próbálják megvalósítani, mígnem egyiküknek leesik, hogy a hódok kedvenc rágcsálnivalója a fa...
Erősen abszurd, és komikus az összes action, furcsa is lett volna, ha komolyra veszik, nem csak maga a főtéma, vagyis a bezombult hódok miatt, de a megvalósítás is az a fajta, amit kizárólag erősen elborult aggyal lehet megálmodni. Igen, a zombi hódok pontosan olyanok, amilyennek várnánk, avagy nem várnánk őket, főleg ha két Syfy Channeles szargyárosról van szó. Semmi cgi, illetve minimális a levegőben röptében szarrá lövős jeleneteknél, de ezeket leszámítva durván nem hagyományos kézműves effektekkel van dolgunk. A hódok mindennek látszanak, csak valódinak nem, mintha egy elmebeteg Muppet-showt látnánk, persze szándékos a hihetetlenül gagyi kivitelezés, afféle cgi-mentes Sharknado, ha mindenáron hasonlítani akarnánk valamihez, leszámítva, hogy ezúttal az Asylumnak semmi köze a projekthez, és inkább debill komédia a film, mint szórakoztató gagyi. Ráadásul a sok horrorfilmes utalás sokkal jobban bejön, mint a hasonszőrű próbálkozásoknak, itt ténylegesen fel lehet röhögni egy-egy hülye poénon, amit még a durvának tűnő akciók közben sem átallanak megereszteni. És igen, van pár "beaver"-es beszólás is, de nem erre megy ki a játék, meglepően kevés az ilyen utalás.
Mint írtam nagyjából hetven perc, ezért a vége felé már erősen felpörgették, de azért belefért a szokásos (bár ebben a filmben semmi sem szokásos) harapástól megfertőződés, amit ritka beteg jelenetekben prezentálnak, főleg a Slither-hez tudnám hasonlítani ezeket a részeket, illetve, valószínűleg a Kabinláz producerének hála, egy kellemes, két mészárlás közt levezetésnek szánt erotikus kikapcsolódást tekinthetünk meg hódtranszformációs szemszögből, plusz kihagyhatatlan poénnak szánhatták a "Ne fogazz" teljesen új értelmezését is. Erről nem rakok be képet, mindenki próbálja elképzelni, vagy pedig nézze meg sürgősen a filmet.
A befejezésnél már kicsit túlzásba is vitték a váratlan fordulatokat, nekünk ugyan édesmindegy, ki marad életben, egy ilyen kaliberű alkotásnál nem az élő szereplőknek szurkolunk, így akkora meglepetést nem okozott a rendkívül debill lezárás, plusz mintha a Horrorra akadva agyonnyúzott zárópoénját akarták volna megidézni, ami itt véletlenül vicces volt, de amúgy nem halok bele, ha többet nem kell ilyesmit látnom egyetlen film végefőcíme előtt sem.
Én nagyjából korrekt alkotásnak tartom a Zombeavers-t, úgy vélem, amit el akartak érni a készítők, azt teljesítették, más kérdés, hogy milyen fogadtatásra talál ez a rajongóknál. Aki szereti a sok altesti poént, retardált karaktereket, egyszer-kétszer még el is vihoghatja magát a filmen, de újfent figyelmeztetek mindenkit, hogy ne a plakáton szereplő mézesmadzagokat vegye alapul, mert bőven nem az a színvonal, amit a Másnaposok (amit én utálok), Családi üzelmek, vagy a baszós pite képvisel, bár tény, hogy a verbális poénok helyenként tényleg jól sikerültek. A gagyi kedvelői bőven megtalálhatják számításukat, a mechanikus, electric-boogie-ban mozgó hódok simán vernek minden animált műszörnyet, és ugyan néha bevállalnak olyan ciki jeleneteket is, mint az egymásra vihogás, ezt elnézzük nekik, mert kellően abszurd, mulatságos akciókat láthatunk tőlük. Aki anno kedvelte a Zombie Roadkill című zseniális websorozatot (Youtube-on megtekinthető ingyér' ha nem lopnál autót), az valószínűleg ezt is favorizálni fogja, bár az én szívemhez az jóval közelebb áll. Általánosságban meg nyilvánvaló, hogy az egyszeri filmnéző fikáját felszívva nyom egy "Ekkora baromságot! Há' én ezt meg nem nézem!" kommentet a letöltőoldal ide vonatkozó rubrikájába, aztán átvonul a kevésbé kommersz, bár szintén szartól bűzlő futószalagon gyártott sorozatok és mainstream movie-k szekciójába, hogy megossza hasonszőrű társaival az aktuális okosságokat. Akinek viszont nem korcsosult el az ízlése az evolúciója során, az merész, és bevállalja egyszer a zombihódok éjszakáját. Pont. Meg a világ legjobb "beaver"-es poénja:
