Zombeavers (2014)

No igen, most szajkózhatnám én is azt, amit kb. február óta mindenki, mióta kijött a trailer, meg a poszter (az valamivel előbb asszem), hogy ilyen még nem volt, zombihódok basszameg, és nézzétek a producereket, Amerikai Pite, Kabinláz, és még A kör is...biztos durva agymenés lesz a film, alig várjuk. Hát, először is, én már elég sok mindent láttam, ahogy Tarantino is mondta a Terrorbolygóban, sztrippert egy csöccsel, meg huszonegy ujjal, csak féllábú sztrippert nem, szóval azért akkora meglepiként nem ért. Manapság dínókrokok, robokrokok, meg mindenféle narkómámoros rémlátomásból született baromságok seperc alatt filmvászonra kerülnek, ugyan mi meglepő lenne a zombihódokban? Elárulom, lesz benne, de előbb a producerek... felhívnám a figyelmet, hogy a filmnek összesen hat producere, és hat executive producere volt, és bár valóban ezek közül egy némelyik dicsekedhet azzal, hogy a Másnaposok, Családi üzelmek, és még egynéhány kasszasiker felett bábáskodtak, van még kb. húsz olyan alkotás per kopf a repertoárjukban, amivel biztos nem dicsekednek a vörös szőnyegeken. Szóval vállveregetésen, és némi pénzmagon kívül valószínűleg nem sokban segítettek be ezek a nagy arcok a két trashgyáros írópárosnak, Al és Jon Kaplannak, akiknek maguknak is csak a Piranhaconda (jesszus), és a Dinocroc vs. Supergator (jesszus a köbön) van a tarsolyukban eleddig. Így már mindjárt kevésbé biztató, lássuk be. Megnyugtatásul közlöm, a helyzet szerencsére egyáltalán nem ilyen vészes, ugyanis bár pontszámban alig kettővel múlják felül eddigi műveiket az Imdb-n ezzel a filmmel, színvonalban, és szórakozási faktorban messze túlszárnyalják őket. Megkockáztatom, ez a rendező, Jordan Rubin érdeme lehet, aki nem kevés tévés szórakoztató show műsort vezényelt le íróként.

Mint azt majd tapasztaljuk is, jelentős részben a verbális poénokkal találkozhatunk a film első negyedében, meglepő módon még ténylegesen viccesek is, vagy csak én vagyok ekkora gyökér. Rögtön a nyitójelenetben két igencsak visszamaradott vegyipari alkalmazott roadkill incidensének lehetünk tanúi, akiket túlságosan lefoglalt homoszexuális kalandjaik ecsetelése, ezért alaposan széttrancsíroznak menet közben egy szerencsétlen őzet. Eme kis zökkenőnek köszönhetően leröppen a platóról egy gyanús zöld gázzal teli hordó (Hol is láttunk már ilyet? Csak nem egy kellemes utalás a Return of the living dead-re?), és meg sem áll a folyóig, hogy onnan elússzon egy hódgátig, szennyező tartalmával jól beterítve szegény animatrónikus állatkákat.
Minő véletlen, ekkortájt érkezik meg a környékre három barátnő, hogy a tóparti házukban egy valódi pasimentes hétvégét töltsenek. Itt azt várná az egyszeri néző, hogy a szokásos "élő díszlet horrorfilmekhez"-karakterekkel lesz dolga, de annyit szerintem elárulhatok, hogy az alkotóknak sikerült megoldaniuk, hogy még ezen a téren is érjen minket kellemes meglepetés. Ugyan első látásra-és hallásra-mindhárman egy-egy sztereotípiák, az átlagos, jólelkű kislány, aki nagy valószínűséggel pályázhat az egyetlen túlélő címre, a nagydumás, szexőrült ribi, és az egyszeri idióta cicababa, valójában sokkal több rejlik ezekben a szereplőkben, amik majd a film során bontakoznak ki, tehát érdemes adni nekik egy esélyt, messze nem azok a  klisés horrorkarakterek, akiket meg kellett számozniuk a rendezőknek, hogy tudják, melyikük milyen sorrendben halálozzon majd el.

Mivel mindössze hetven perc a játékidő, válogatott értelmes párbeszédekkel, és az ilyenkor kötelező félpucér fürdéssel röviden felvezetik hölgyszereplőinket, bőven lehetne rájuk a karaktert (és más egyebet) pazarolni, de elégedjünk meg annyival, hogy mindhárman igen súlyos személyiségek, én asszem, csak a faházakban esténként kötelező jellegű játékot emelném ki, a Truth or Dare-t, ami ezeknél a tyúkoknál kb. így zajlott:
"- Mit választanál, hogy végignézed, ahogy apád megöli anyádat, vagy azt, hogy anyád végignézi, ahogy apád megerőszakol téged?
-Az erőszakolást. (általános pfújolás)
-Te beteg vagy, én egyiket sem választanám. Mondjuk, megértelek, apád jó pasi."
Ilyenkor jön az a rész, amikor valami zajt hallanak, de a hódokra még kicsit várni kell, csak a három nagyon retardált hímnemű egyed érkezett meg a partira, akiket ugyan nem hívtak, de ha már itt vannak, kettejük belemászik barátnéjuk bugyijába, a harmadik csak azért nem, mert szakításban vannak (az úriemberekre egyébként szintén érvényes a hölgyeknél korábban megállapított csalóka sztereotípia, azzal a különbséggel, hogy bár külsőre a kemény, laza menőcsávó, a focis izomgyuri, és a suttyó tahó-figurákat hozzák, belsőre mindhárman tökéletesen gyökerek).
Miután megvolt a "beaver"-ezés (szlengben egyaránt használják ezt a szót a hódra, és a hölgyek egy bizonyos testrészére), felbukkan az első zombi állatka, de mivel pár ütéstől kiszenved (valójában szarrá verik), nem tulajdonítanak neki nagy jelentőséget, másnap fürdenek egy jót a vízben. Na, körülbelül innentől jön az, amit leírni nem igazán lehet, látni kell, és kész.

Akcióban nem lesz hiány, mint ahogy a faházas-zombis horrorfilmekből vett erősen idiotikusra vett idézetekből sem, sőt, a vizes produkciónál még egy Cápás poénra is futotta. Jó sok rohangászásra számítsunk, illetve Evil Dead-es meghiúsult menekülési tervekre, a faházban rekedtek pedig Night of the living dead-módra a barikádozást próbálják megvalósítani, mígnem egyiküknek leesik, hogy a hódok kedvenc rágcsálnivalója a fa...
Erősen abszurd, és komikus az összes action, furcsa is lett volna, ha komolyra veszik, nem csak maga a főtéma, vagyis a bezombult hódok miatt, de a megvalósítás is az a fajta, amit kizárólag erősen elborult aggyal lehet megálmodni. Igen, a zombi hódok pontosan olyanok, amilyennek várnánk, avagy nem várnánk őket, főleg ha két Syfy Channeles szargyárosról van szó. Semmi cgi, illetve minimális a levegőben röptében szarrá lövős jeleneteknél, de ezeket leszámítva durván nem hagyományos kézműves effektekkel van dolgunk. A hódok mindennek látszanak, csak valódinak nem, mintha egy elmebeteg Muppet-showt látnánk, persze szándékos a hihetetlenül gagyi kivitelezés, afféle cgi-mentes Sharknado, ha mindenáron hasonlítani akarnánk valamihez, leszámítva, hogy ezúttal az Asylumnak semmi köze a projekthez, és inkább debill komédia a film, mint szórakoztató gagyi. Ráadásul a sok horrorfilmes utalás sokkal jobban bejön, mint a hasonszőrű próbálkozásoknak, itt ténylegesen fel lehet röhögni egy-egy hülye poénon, amit még a durvának tűnő akciók közben sem átallanak megereszteni. És igen, van pár "beaver"-es beszólás is, de nem erre megy ki a játék, meglepően kevés az ilyen utalás.

Mint írtam nagyjából hetven perc, ezért a vége felé már erősen felpörgették, de azért belefért a szokásos (bár ebben a filmben semmi sem szokásos) harapástól megfertőződés, amit ritka beteg jelenetekben prezentálnak, főleg a Slither-hez tudnám hasonlítani ezeket a részeket, illetve, valószínűleg a Kabinláz producerének hála, egy kellemes, két mészárlás közt levezetésnek szánt erotikus kikapcsolódást tekinthetünk meg hódtranszformációs szemszögből, plusz kihagyhatatlan poénnak szánhatták a "Ne fogazz" teljesen új értelmezését is. Erről nem rakok be képet, mindenki próbálja elképzelni, vagy pedig nézze meg sürgősen a filmet.

A befejezésnél már kicsit túlzásba is vitték a váratlan fordulatokat, nekünk ugyan édesmindegy, ki marad életben, egy ilyen kaliberű alkotásnál nem az élő szereplőknek szurkolunk, így akkora meglepetést nem okozott a rendkívül debill lezárás, plusz mintha a Horrorra akadva agyonnyúzott zárópoénját akarták volna megidézni, ami itt véletlenül vicces volt, de amúgy nem halok bele, ha többet nem kell ilyesmit látnom egyetlen film végefőcíme előtt sem.
Én nagyjából korrekt alkotásnak tartom a Zombeavers-t, úgy vélem, amit el akartak érni a készítők, azt teljesítették, más kérdés, hogy milyen fogadtatásra talál ez a rajongóknál. Aki szereti a sok altesti poént, retardált karaktereket, egyszer-kétszer még el is vihoghatja magát a filmen, de újfent figyelmeztetek mindenkit, hogy ne a plakáton szereplő mézesmadzagokat vegye alapul, mert bőven nem az a színvonal, amit a Másnaposok (amit én utálok), Családi üzelmek, vagy a baszós pite képvisel, bár tény, hogy a verbális poénok helyenként tényleg jól sikerültek. A gagyi kedvelői bőven megtalálhatják számításukat, a mechanikus, electric-boogie-ban mozgó hódok simán vernek minden animált műszörnyet, és ugyan néha bevállalnak olyan ciki jeleneteket is, mint az egymásra vihogás, ezt elnézzük nekik, mert kellően abszurd, mulatságos akciókat láthatunk tőlük. Aki anno kedvelte a Zombie Roadkill című zseniális websorozatot  (Youtube-on megtekinthető ingyér' ha nem lopnál autót), az valószínűleg ezt is favorizálni fogja, bár az én szívemhez az jóval közelebb áll. Általánosságban meg nyilvánvaló, hogy az egyszeri filmnéző fikáját felszívva nyom egy "Ekkora baromságot! Há' én ezt meg nem nézem!" kommentet a letöltőoldal ide vonatkozó rubrikájába, aztán átvonul a kevésbé kommersz, bár szintén szartól bűzlő futószalagon gyártott sorozatok és mainstream movie-k szekciójába, hogy megossza hasonszőrű társaival az aktuális okosságokat. Akinek viszont nem korcsosult el az ízlése az evolúciója során, az merész, és bevállalja egyszer a zombihódok éjszakáját. Pont. Meg a világ legjobb "beaver"-es poénja: